A YouTube videomegosztón tette közzé Anthony Weiner, hogy ősszel indul a New York-i polgármester-választáson, miután Michael Bloomberg a harmadik mandátuma lejártával visszavonul. 2005-ben sikertelenül próbálkozott, és hiába gyűjtött össze már 2010 nyarára négymillió dollárt a kampányára, nemrég még egy lyukas garast sem adtak volna azért, hogy egyáltalán nekirugaszkodik. A politikában hiperaktív Weiner két éve botrányos körülmények között kényszerült ugyanis lemondani képviselői mandátumáról, ám egy friss közvélemény-kutatás kiderítette, hogy a New York-iak jelentős része adna neki még egy esélyt.
Ügyvéd apa és középiskolai matematikatanár anya középső fiaként született 1964-ben Brooklynban, nem túl vallásos, de a judaizmust tisztelő családban. A tanulásban nem igazán jeleskedett, a kanadai határhoz közeli Plattsburgh állami egyetemére részben azért ment, mert ott élhetett jégkorongkapusi szenvedélyének. Először televíziós meteorológus szeretett volna lenni, de azt a szakmát túl nehéznek találta, és inkább a politikusi pálya mellett döntött. Politológusi diplomája megszerzését követően Chuck Schumer demokrata képviselő mellett kezdett gyakornokként dolgozni.
Amikor hírét vette, hogy az 1990-es népszámlálás nyomán Floridában növelik a képviselői mandátumok számát, úgy gondolta, mivel New Yorkban a helyek le vannak osztva, a déli állam északról leköltözött zsidó nyugdíjasai körében lenne esélye választást nyerni. A mentorává vált Schumer azonban lebeszélte erről, és helyette a New York-i helyi politikát ajánlotta. A városban 1991-ben 35-ről 51-re növelték az önkormányzat választott testületének a létszámát, és Weiner harcba szállt a demokrata jelöltségért, ami a pártok erőviszonyai miatt a kiszemelt körzetben a mandátum megszerzését is jelentette. Az előválasztás előtt röviddel a két esélyesebb pályázót a nem sokkal korábban a brooklyni afroamerikai és ortodox zsidó közösséget szembeállító zavargások ügyében az előbbiek iránti szimpátiával vádoló röpiratok jelentek meg. Weiner nyert – és 27 évesen New York történetének legfiatalabb önkormányzati képviselője lett –, majd bevallotta, hogy ő volt a röpiratok mögött.
1998-ban Schumer a szenátori mandátumért indult, és segített védencének abban, hogy megszerezze az így üresen maradó képviselői helyet Washingtonban. Weiner imádta a törvényhozói státust, szeretett a tévében szerepelni, a kongresszusban Izrael egyik leghangosabb támogatójává vált, megszavazta az Irak elleni háború megindítását. Beosztottjai valósággal menekültek tőle, amit ő annak tulajdonított, hogy főnökként sokat követel, a távozók viszont inkább telefon- és széktörésig vezető temperamentumára panaszkodtak. Többször is könnyen újraválasztatta magát, bár a Vanity Fair magazin 2001-ben nem túl kedvező fényben tüntette fel, amint a New York és Washington elleni terrortámadást követő napokban több kollégájával vidáman szórakozott, és politikus mivoltát leplezve autóalkatrész-kereskedőként próbált nőket felszedni.
A bukását is nőimádata okozta. 2011 májusában közölte, hogy feltörték a Twitter-fiókját, és kompromittáló képet küldtek róla szét. Nem sokkal később azonban kiderült, hogy az ágaskodó férfiasságát éppen csak leplező alsónadrágjáról készült fotót eredetileg egy fiatal seattle-i nőnek akarta elküldeni, de véletlenül a mikroblogja minden követőjének posztolta. Az amerikai bulvársajtó tobzódott a szóviccekben, egy betűcserével ugyanis a politikus neve egyszerre jelenti a virslit és a szlengben a férfi nemi szervet (wiener). Még akkor sem akart lemondani a mandátumáról, amikor bevallani kényszerült, hogy az előző három évben szexuálisan szuggesztív üzeneteket küldött hat nőnek is, akikkel ugyanakkor nem volt viszonya. Végül lemondott, és megpróbálta rendbe hozni a házasságát az indiai és pakisztáni muszlim szülőktől származó Huma Abedinnel, aki a botrány kipattanása idején terhes volt a fiukkal. A Hillary Clinton egyik legközelebbi munkatársának számító Abedin megbocsátott, és a politikusból lett tanácsadóként jól keresővé vált Weinerrel egy elegáns Park Avenue-i lakásba költözött.
