HVG, 2013. május 25., június 1.
Egy olvasói levél lapjukban visszatért a volt köztársasági elnök „plágiumügyére”. Jómagam egy Bihari Mihály professzor, volt alkotmánybíró tiszteletére megjelent ünnepi kötetben A „plágium”-háborúk jogsértéseiről című kisebb tanulmányban kifejtettem, hogy véleményem szerint az utóbbi évek plágiumügyeiben eljáró intézmények eljárása súlyosan jogsértő volt. Miért? Mindhárom eljárásra (ezeket én a tanulmányban csak S. P., Gy. F. és S. Zs. monogrammal kívántam jelölni) a művek problémamentes megvédése után – ez a volt államfő esetében a jeles érdemjegyet jelentette – körülbelül 20 évvel került sor. Milyen jogszabály jogosította fel az intézményeket erre a zárt körben lefolytatott eljárásra? Semmilyen. A jelölt és intézmény között polgári jogviszony áll fenn, ahol az elévülési idő 5 év. Van azonban más, komolyabb baj is. „A szerzői jog megsértése” (bitorlása) azt jelenti, hogy minden ügyhöz kell egy szerző – vagy jogutód –, akinek a jogát megsértették. Ilyen viszont nem jelentkezett! Ha akad ilyen szerző, ő időkorlát nélkül bírósághoz fordulhat. A bíróság ebben az esetben felkéri a Szerzői Jogi Szakértői Testületet, hogy adjon szakvéleményt ez ügyben, majd nyilvános tárgyaláson a felek meghallgatása után „ítéletet” hoz, mely ellen fellebbezni lehet. Hol volt itt szó azonban ilyen eljárásról, mikor pedig a szerzői jogról szóló törvény egyértelműen rögzíti ezt a törvényes folyamatot? Természetesen a tudományos művet (szakdolgozatot) elbíráló intézménynek joga van észlelni a „plágiumot”, s azt akár elégtelen osztályzattal is honorálhatja, de csak alapeljárásban, a szakdolgozat vagy tudományos mű nyilvános védésekor. Ezután már csak saját hibáját állapíthatja meg minden jogkövetkezmény nélkül, mint ezt a SOTE végül helyesen tette. Nem vonta vissza Schmitt Pál doktori címét, erről – szerintem szinte lovagias módon – az érintett maga mondott le. Ha az intézmény elsőfokú eljárását jogszerűnek tekintenénk, ennek beláthatatlan következményei lehetnének. Több százezer diplomás, tudományos fokozattal rendelkező személy évtizedekig retteghetne attól, hogy intézménye zárt tárgyaláson megfosztja tudományos címétől.
JOBBÁGYI GÁBOR
EGYETEMI TANÁR (BUDAPEST)
