Barack Obama amerikai elnök új nemzetbiztonsági főtanácsadója a 48 éves Susan Elizabeth Rice lesz, aki az elődjénél sokkal nagyobb szerepet játszhat az amerikai külpolitika formálásában, amivel szűkülhet John Kerry külügyminiszter mozgástere. Ez elégtétel is Rice számára – aki csak névrokona George W. Bush volt nemzetbiztonsági főtanácsadójának és külügyminiszterének, a szintén afroamerikai Condoleezza Rice-nak –, hiszen Obama őt szerette volna az amerikai diplomácia irányítójának, de végül kitért a kinevezéshez szükséges politikai csata elől.
Az 1964-ben Washingtonban született Rice kikövezett úton jutott el a kormányzat csúcsaira. Apja, Emmett Rice, a jegybank szerepét betöltő Fed kormányzótanácsának második afroamerikai tagja volt, de dolgozott a Cornell Egyetem közgazdászprofesszoraként is. A jamaicai bevándorlók gyerekeként született anyja kitűnő összeköttetésekkel bíró oktatáspolitikus, a washingtoni Brookings liberális kutatóintézet munkatársa. Bár a szülők elváltak, amikor Rice 10 éves volt, mindketten megkövetelték tőle, hogy a tanulásban tegyen meg mindent. A főváros National Cathedral nevű elit leányiskolájában alacsony termete ellenére a kosárlabdacsapatban, valamint teniszezőként is jeleskedett, a diákönkormányzat élére választották, és évfolyamelsőként végzett. Nehezen viselte, ha nem ő volt a középpontban, 9 évesen például a családi autó hátsó ülésén bosszúból ráült az öccse tortájára, mert mindenki a születésnapját ünneplő fiúval foglalkozott.
A kaliforniai Stanford Egyetemen történészi diplomát szerzett, majd Rhodes-ösztöndíjjal Oxfordban tanult, ahol nemzetközi kapcsolatokból doktorált, disszertációjában azt elemezte, milyen jól alakult át a fajüldöző Rhodesia demokratikus Zimbabwévé, a gyarmattartó britek és Robert Mugabe együttműködésének köszönhetően. A Stanfordon gólyaként ismerte meg a kanadai Ian Cameront, akihez 1992-ben feleségül ment, vállalva rokonai rosszallását, hogy fehér férfival köti össze az életét. Bill Clinton elnökké választása után a nemzetbiztonsági tanács tagja lett, a testületben Afrika volt a szakterülete. A súlyos emberáldozattal járó polgárháborúk esetében az amerikai beavatkozás képviselőjévé akkor vált, amikor 1994-ben, röviddel a ruandai mészárlás után a kelet-afrikai országba utazott, és ott megmutattak neki egy holttestekkel zsúfolt templomot, ahol a támadók brutálisan végeztek a menedéket keresőkkel.
1997-ben az USA történetének legfiatalabb, Afrikáért felelős külügyi államtitkára lett. Kinevezését tehetsége és szorgalma mellett annak tulajdonították, hogy Madeleine Albright akkori külügyminiszter a Rice család régi barátja volt, és a lányai együtt nőttek fel az általa sokra tartott Susannel. Rice a munkájában fáradhatatlannak bizonyult, szeretett mindent az ellenőrzése alatt tartani, és gyakran ragadtatta magát nem túl diplomatikus megnyilvánulásokra, mint például amikor egy értekezleten a vita hevében középső ujját magasba tartva bemutatott Richard Holbrooke amerikai ENSZ-nagykövetnek. Kiemelkedő intelligenciájából fakadó rámenősség és helyenként érdes fogalmazás jellemezte azt követően is, hogy Obama 2009-ben ENSZ-nagykövetnek nevezte ki, és újra a kormány tagjává emelte.
Rice a Biztonsági Tanácsban gyakran bonyolódott kemény szócsatába az Oroszországot képviselő Vitalij Csurkinnal, akivel magánemberként jól megértették egymást. Nagy fegyverténynek tekinti, hogy Moszkva ellenállását legyőzve kiküzdötte a fordulatot hozó beavatkozást a líbiai polgárháborúba, és sikerült az Irán és Észak-Korea elleni szankciók elfogadtatását elérnie, azt viszont keresetlen szavakkal fogadta, hogy Szíria ügyében az intervenciós törekvései megtörtek az oroszok és a kínaiak vétóján. Magának köszönheti, hogy nem lett külügyminiszter. Politikai össztűz alá került, amikor a bengázi amerikai konzulátus elleni tavaly szeptember 11-ei támadást a hírszerzési jelentések ellenére spontánnak minősítette. A kinevezését megakadályozó republikánus támadást a vietnami veterán John McCain szenátor vezényelte, akit Rice 2008-ban gyávának minősített, mert egy bagdadi látogatásán golyóálló mellényt viselt. A kétgyerekes Rice nemcsak a munkában maximalista, legendásak a Washington előkelő részén lévő házában tartott vacsorái is, ahol, ha táncra perdül, kevesen bírják vele a tempót.
