A közhiedelemmel ellentétben még vezető beosztásban is akadnak részmunkaidősök: Bodnár Krisztina, a Millward Brown nemzetközi piackutató cég értékesítésért felelős vezetője például három kisgyerek mellett, napi hat órában dolgozik. Munkahelyén nincs ezzel egyedül: a cég 57 aktív alkalmazottja közül kilencen dolgoznak részmunkaidősként, heti 20, 30, 32 vagy 35 órában, akár férfiként és gyerektelenül is. Van például főállású távmunkás, valamint két olyan kollégájuk is, akik részben otthonról dolgoznak. Esetükben nem akadályozza a munkavégzést, ha beteg lesz a gyerek, vagy ha időre érte kell rohanni. A családbarát munkahelyeken is vannak ugyan határidők, a munkát el kell végezni, de sokkal nagyobb a rugalmasság. A nőknek pedig éppen ez a legjobb motiváció. Ráadásul könnyebb megszervezni, hogy valaki csak heti négy napot dolgozzon, mint felkészült szakembert találni a helyére – mond egy további előnyt Feitel Balázs ügyvezető.
Mégsem ez a tipikus. Magyarországon ugyanis a cégek többsége legfeljebb a saját elképzelései szerint családbarát. „Ez általában annyit tesz, hogy örülnek a gyerekeknek, vagy legalábbis elfogadják a létezésüket” – árnyalja a képet Keveházi Katalin, a Jó Lét Közhasznú Alapítvány vezetője. Tapasztalataik azt mutatják, hogy a korábban a gyerek hároméves koráig járó felmondási védelemnek – az új munkatörvénykönyvvel – a várandósság és a szülési szabadság idejére korlátozása nem tett jót a családbarát munkahelyek terjedésének. A részmunkaidős foglalkoztatás pedig még mindig ritka: a KSH adatai szerint mindössze az alkalmazásban álló nők 9 százaléka dolgozik ilyen formában, míg az EU többi államában átlagosan az egyharmaduk. Kevéssé ösztönző az a körülmény is, hogy a nők sokszor még mindig kevesebb fizetésért végzik ugyanazt a munkát, mint férfi kollégáik.
Lesújtó helyzetet mutat a kisgyermekes nők visszatérési esélyeit vizsgáló Tárki-felmérés is. A jelenleg gyesen, gyeden lévő nők alig fele – 49 százaléka – nyilatkozott úgy, hogy van hova visszatérnie. Ők azok, akik munkahelyről jöttek el, ott még állományban vannak, és a munkahelyük is létezik még – ettől azonban nem biztos, hogy valóban visszakapják a munkájukat. Főleg a magas iskolai végzettségűek reménykedhetnek: míg a legfeljebb nyolc osztályt végzett kismamák mindössze 12 százalékának van lehetősége visszatérni, a diplomások esetében ez az arány 92 százalék. A szakképzett vagy érettségizett nőknek is körülbelül a fele számolhat azzal, hogy van hova visszatérnie dolgozni, jobb eséllyel az, akinek van jogosítványa, idegen nyelveket beszél, és számítógépet is tud használni. A Tárki kutatása szerint a kisebb településeken és a városokban egyaránt rossz a helyzet.
A nemzetgazdasági tárca ugyanakkor sikersztoriról beszél. Szerintük a 2012-es év áttöréseket hozott: a női foglalkoztatási ráta 52,1 százalékos értékkel húszéves csúcsra ért, legutóbb 1992-ben mértek ennél magasabbat. Tavaly az előző évihez képest 1,5 százalékos volt a növekedés, csaknem 1,8 millió nő dolgozott, 57 ezerrel több, mint 2009-ben, a válság legkritikusabb évében, s 42 ezerrel több a 2011-esnél. A kisgyermekes anyák száma viszont a múlt évben mindössze 15 ezer fővel bővült. A ma készülő munkaügyi statisztikákat azonban rendre a közmunkások adatai szépítik.
A kormányzati ösztönzés jobbára kimerült a járulékkedvezményekben, a hatásuk még nem mérhető. A munkahelyvédelmi akcióterv keretében három éven át kérhetnek járulékkedvezményt azok a munkaadók, amelyek olyan szülőket alkalmaznak, akik az elmúlt három évben jöttek vissza a gyesről, a gyedről vagy a gyetről. Január óta 14 ezerről csaknem 27 ezerre nőtt azoknak a munkavállalóknak a száma, akik után ilyen kedvezményt igényeltek, összesen 1,8 milliárd forint értékben.
