Alaposan szűkíti a kötelező magánnyugdíjpénztárak szerepét Lengyelországban az a reformterv, amelyet Jacek Rostowski pénzügyminiszter ismertetett. Az elképzelések szerint a legfeljebb tíz évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt állók esetében a pénztárban az egyén számláján szereplő összeget átirányítják az állami alapba, ahol jóváírják neki. A többiek számára három lehetőséget kínálnak. Az első értelmében a pénztárak által birtokolt államkötvényeket az állami alapba viszik át, szintén jóváírással. Ezzel az államadósságot a GDP 11 százalékával csökkenthetnék, és a pénztárak a jövőben kizárólag részvényekbe vagy vállalati, önkormányzati kötvényekbe fektethetnének. A második opcióban a lengyeleknek írásban nyilatkozniuk kell, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárak tagjai akarnak maradni, ellenkező esetben megtakarításukat az állam által vezetett egyéni számlára viszik át. A harmadik lehetőség, hogy választhatnak: kizárólag állami nyugdíjra tartanak igényt, vagy magánpénztárira is. Az első esetben a teljes, 19,52 százalékos nyugdíjjárulékuk az államkasszába kerül. A másodikban az állam 17,52 százalékot kap, és 2 százalék megy a magánnyugdíjpénztárba, ahová a munkavállalónak kötelezően a fizetése további 2 százalékát be kell fizetnie. Az 1999-ben bevezetett kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer miatt a költségvetés jelentős összeggel pótolja ki a felosztó-kirovó állami alap hiányát, ami Rostowski szerint 15 százalékponttal járult hozzá a GDP 55 százalékát közelítő államadóssághoz. A 14 pénztárban eddig 280 milliárd zlotyt (1 zloty = 70 forint) halmoztak fel, ez az éves GDP ötödének felel meg.
Lengyel nyugdíjmanőver
