Negyedszázada nem látott magasságba emelkedett a cukor ára a nemzetközi piacokon, látványos drágulásnak indult

HVG

a szójaolaj, a világ kukoricakészletei pedig három évtizedes mélypontra süllyedtek. Mindezek mögött a hordónként 70 dollár fölé emelkedett olajár áll, a drágulásra reagálva megélénkült ugyanis a különböző mezőgazdasági terményekből előállított bioüzemanyagok iránti kereslet. Növényi eredetű üzemanyagokkal a benzin és a dízelolaj egy része vagy - a motorok átalakítása esetén - akár az egésze kiváltható. Benzint jellemzően cukorból vagy kukoricából - esetleg famaradványból - előállított etanollal lehet vegyíteni, illetve helyettesíteni, míg biodízel olajos magvakból, elsősorban repcéből és szójából, Ázsiában pedig még pálmamagból is készíthető.

A megoldás korántsem új: Henry Ford első T-Modellje etanolhajtású volt, Rudolf Diesel pedig földimogyoró-olajjal működő dízelmotort is alkotott. Mindkét módszert legyőzte azonban az olcsón és bőséges mennyiségben rendelkezésre álló nyersolajalapú benzin, illetve dízel. Az alkoholalapú üzemanyagok iránti érdeklődést az 1970-es évek kettős olajárrobbanása csigázta fel újra, de az ötletet csak Brazília vette komolyan, ahol alapanyagként bőven rendelkezésre állt a cukornád.

Az autósok által még egy évtizede is legfeljebb érdekes kísérletezőnek tekintett Brazília - ahol a korábbi katonai

HVG

kormányzat vasszigorral írta elő az etanolhajtás terjesztését - mára a bioüzemanyagok Szaúd-Arábiájává vált. A latin-amerikai ország a világ második legnagyobb bioetanol-termelője, cukortermésének már 52 százalékából készít növényi eredetű üzemanyagot. A brazil etanol-előállítás kinőtt az állami támogatás korszakából - ami máshol még mindig jellemző -, az ország világelső az ilyen üzemanyag kivitelében. Versenyképességét jelzi, hogy a saját etanoltermelését védő USA gallononként (3,8 liter) 54 dollárcent vámot vet ki a brazil importra.

Mobil biodízel-kút az USÁ-ban

A modern személy- és teherautók többsége gond nélkül közlekedhet olyan keverékkel, amelyben 95 százalékban hagyományos, 5 százalékban bioüzemanyag vegyül, sőt egyesek szerint az utóbbi aránya akár 10 százalékig is növelhető. Az USA-ban például tavaly 4 milliárd gallon etanolt értékesítettek üzemanyagként. Ennek zöme keverékben, a többi kisebb mennyiségű adalékanyagként került az autók tankjába. A mindinkább terjedő, E85-ösnek nevezett mixtúrához - amiben 85 százalék az etanol aránya és csak 15 a benziné - viszont már átalakítások kellenek a tömítéseknél és az üzemanyag-vezetékben, ám ez sem jelent tetemes költséget.

A zöld Ford Focus FFV © autocar.co.uk

Az E85-ös etanolt és tiszta benzint egyaránt használni képes, úgynevezett rugalmas üzemanyagú (angol rövidítéssel FFV) gépkocsik ma már mintegy 75 százalékkal részesednek a Brazíliában értékesített új autók között. Európában egyelőre csak az amerikai General Motorshoz (GM) tartozó svéd Saab és a szintén amerikai Ford állt elő ilyen modellel, de a technológia használatára épp a napokban sürgette az autógyártókat Thierry Breton francia pénzügyminiszter. Az USA-ban viszont már mintegy 5 millió, akár E85-ös üzemanyagot is tankolni képes gépkocsi fut. Az autótulajdonosok erről nem feltétlenül tudnak, ám ha tisztában lennének vele, akkor sem igen lenne más választásuk, mint a hagyományos tankolás, hiszen az ország 170 ezer benzinkútjából még csak hatszáznál kapható E85-ös etanol, és nagyjából ugyanennyinél biodízel.

Az olajlobbival jó kapcsolatokat ápoló George W. Bush amerikai elnök az USA helyzetéről tartott januári beszédében célként tűzte ki a bioüzemanyagok térnyerésének bátorítását, aminek persze bel- és külpolitikai oka is van. Az etanol és a biodízel alapanyagául szolgáló kukorica, illetve szója termelése biztos jövedelem a republikánusok hagyományos szavazóbázisát jelentő amerikai farmereknek. Másrészt - és ebben közös platformra kerültek a környezetvédők és a neokonzervatívok - a bioüzemanyagok alkalmazása csökkentheti az USA függőségét az importolajtól.

Sportkocsi alkoholos állapotban © VW

Az Európai Bizottság 2010-re a felhasznált üzemanyagban 5,75 százalékra szeretné növelni a növényi eredetű etanol, illetve biodízel részarányát, ami az EU több tagországában már most is 5 százalék. Egy május eleji sevillai konferencián viszont úgy vélték, nincs elegendő üzemanyaggá átalakítható termény, elsősorban gabona, cukorrépa és repce. A két alternatív növényi üzemanyag közül kevésbé elterjedt biodízelből ugyanakkor az EU már most a világ legnagyobb termelője - ennek nyomán a repceolaj ára az öt évvel ezelőtti duplájára, tonnánként 650 euróra ugrott -, a kapacitás 2005 végére elérte a 3,7 millió tonnát, aminek több mint fele Németországban található. Magyarországon a bioüzemanyag előállítása még a kezdeti szakasznál tart, a kormány 2010-re 2 százalékos részarányt vállalt, ami a jelenlegi nagyjából négyszerese (HVG, 2006. március 4.). A kapacitások tekintetében Magyarország a 17. helyen áll az EU-ban, de az idén tervbe vett - és állami, illetve uniós pénzekkel támogatni tervezett - beruházások együttes értéke meghaladja a 100 milliárd forintot.

Az átállást több tényező is hátráltatja világszerte. Az olajalapúaknál amúgy általában alacsonyabb hatásfokú bioüzemanyagok literje jelenleg drágább, mint a benziné vagy a dízelé. Ezt a termelőknek nyújtott támogatással - az USA-ban gallononként 51 cent - vagy a jövedéki adó csökkentésével (például Nagy-Britanniában), esetleg elengedésével próbálják ellensúlyozni. Magyarországon egyikre sincs példa, sőt még a világ számos részén problémamentes sütőolaj-újrahasznosítás is jövedékitörvény-szegésnek számít. Hátrány még az is, hogy etanolt nem lehet az olajvezetékeken szállítani, ezért a bioüzemanyagokat költséges módon, külön úton kell eljuttatni az elosztókhoz, illetve a fogyasztókhoz.

A nehézségek ellenére egyre többen látnak komoly jövőt a bioüzemanyagokban. A spekulánsok az alapanyagul szolgáló termények árán igyekeznek haszonra szert tenni. Beszálltak az olajvállalatok is, amelyek közül a brit-holland Royal Dutch Shell a kanadai Iogennel együtt már azt kutatja, miként lehetne mezőgazdasági hulladékból bioüzemanyagot előállítani. Paul Allen és Bill Gates, a Microsoft szoftveróriás két alapítója - egymástól függetlenül - etanolt gyártó cégekbe fektettek nemrég nagyobb összeget, akárcsak a korábban csúcstechnológiai vállalkozásokban érdekelt, szintén amerikai kockázati tőkés Vinod Khosla vagy éppen Richard Branson brit milliárdos. A túlzott várakozásokat illetően ugyanakkor óvatosságra intett a napokban egy budapesti sajtóbeszélgetésen Rob Routs, a Royal Dutch Shell finomításért felelős üzletágának vezérigazgatója, mondván, jelenleg nincs az a terménymennyiség, ami elegendő lenne az olajszármazékok leváltására a világ 620 milliós személy- és 230 milliós teherautóparkjában.

NAGY GÁBOR