Ebből akár azt is gondolhatnánk, hogy a riasztószerelők kiválóan megélnek a céges autóparkot üzemeltetők megrendeléseiből. Még úgy tíz éve ez valóban így is volt.

Mára azonban az autógyártók sokat fejlesztettek gyárilag beépített elektronikus védelmi eszközeiken, a lopások száma meg visszaesett, ezzel a lopási kockázat is, aminek eredményeként egyrészt csökkent a tulajdonosok késztetése a bombabiztos védelemre, másrészt a biztosítók sem annyira szigorúak. A Generali-Providencia például az átlagos autókhoz csak indításgátlót követel meg. Márpedig ma már alig van autó, amelybe ne szereltek volna be gyárilag legalább alap-indításgátlót, a felárért kínált riasztók meg igazán fejlettek, prémiumautókban kifejezetten profik. Persze nem árt, ha a készülék rendelkezik CE vagy E besorolással.

Aki szembeszegül az általános trenddel, s sokat költ az autók utólagos lopásvédelmére, annak rendszerint jó oka van rá. Mint például az a cég, amelyik – neve elhallgatását kérve – elmondta: cascót nem köt az autóira, csak kötelezőt.

Kiszámolták ugyanis, hogy egy évben többet fizettek cascodíjra, mint amennyi káruk összesen volt autólopásból, balesetből. Most casco helyett inkább jobban védik az autókat utólag beszerelt riasztókkal, ritkábban mechanikai védelmi eszközökkel, leginkább sebváltózárral.

Budapestet három nagy riasztóscég – a Duett, az Ariton és a Deltalarm – uralja, de átlagosan drágábbak, mint a kisebbek, amelyek nemcsak olcsón ajánlkoznak, hanem házhoz mennek, s akár az utcán, az irodaház előtt is beszerelik a riasztót.

© sxc.hu

A céges megrendelők legtöbbje a kínai piaci készüléknél jóval okosabb alapriasztót szereltet be – a készülék ára 30 ezer forint körül van, beszereléssel 40 ezer forint –, amely megtanítható a gyári slusszkulcs nyitójelének a felismerésére, ugrókódos, az ajtó, a csomag- és a motortér nyitására is riaszt, blokkolja az önindítót, riasztásmemóriás, és a központi zárat is vezérli.

A második leggyakoribb választás egy mindentudó csúcsriasztó – a közepes tudású riasztókategóriák lényegében nem fogynak. A mindentudók záráskor felhúzzák az ablakokat, belsőtér-védelemmel, emelésérzékelővel, akkus szirénával, can-bus rendszerrel és más extra vezérlési szolgáltatásokkal rendelkeznek, ráadásul az alapriasztóknál nem sokkal drágábbak, készülékenként 40-50 ezer forintba kerülnek.

A csúcsriasztóhoz szoktak még rendelni rablásgátlót is, azaz rejtett indításgátlót is. Riasztószerelők szerint ilyet leginkább azok vásárolnak, akiktől már loptak el autót.

A szupercsúcs kategória a GPS-, vagyis műholdas nyomkövető rendszereké. Ezek telepítési költsége 100 ezer forinttól indul – plusz 10-15 ezer forintos havidíj –, s csak különösen lopásveszélyeztetett, nagy értékű prémiumautókba szerelik be őket, bár ritkábban a kisebb értékű, de előszeretettel eltulajdonított modellek is megkapják, mint például a Volkswagen Passat. Mondhatni, a Passat a belépőszint a műholdas védelmi klubba.

Akkor persze mit sem ér a riasztó, ha az autó vezetője kikapcsolja, mert zavarja őt a használatban, akár csak azért is, mert kényelmetlen a rablásgátló kezelése, vagy az, hogy ha az autó az ajtó nyitása után nem indul el megadott időn belül, letilt az indításgátló. Amiatt meg nemigen fő senkinek sem a feje, hogy ezzel egyszerűbbé teszik az autó elkötését, mert az a dolog természeténél fogva lopás esetén aligha derül ki – s nemcsak azért, mert az ellopott járművek 80 százaléka soha nem kerül elő –, hogy kikapcsoltak riasztófunkciókat, így aztán a cascokártérítés nemigen forog veszélyben.

Egyre jellemzőbb, hogy a műholdas flottakövető szolgáltatásokat nemcsak a fuvarozócégek kérik – ők a kocsik mellett a rakományt is féltik –, hanem a szervizelő autókat és az üzletkötők járműveit is felszerelik műholdas eszközökkel. Ennek révén ugyanis, mivel számon kérhetők a megtett utak, precízebben kizárható a magánhasználat, a cégek üzemanyagot és sokszor munkaidőt is megspórolhatnak. Van olyan – szintén névtelenséget kérő – mamutcég, ahol azt állítják, a sofőrazonosító rendszer bevezetését követően a magánutak és a „lógós” üresjáratok kiesése miatt a feladatokat 30 százalékkal kevesebben is el tudják látni.

Magyarországon az autólopások száma évről évre csökken, és az utolsó rendelkezésre álló adatok szerint ez a tendencia 2008-ban is folytatódott: kevesebb személyautót loptak el, mint 2007-ben, 2003-ról 2008-ra pedig csaknem 2300-zal csökkent az elkötött személygépkocsik száma.

A biztosítók alapvetően nem tartják veszélyeztetettebbnek a cégflottákat, úgy látják, a kockázat inkább a cég tevékenységi körétől függ – az autókölcsönző például kockázatosabb üzemnek tűnik fel a számukra.

© Stiller Ákos

Az Országos Rendőr-főkapitányságnak sincsenek elkülönített adatai a céges autók eltulajdonításáról, ők a lopási tételekből és a használati tapasztalatokból következtetnek a cégautók veszélyeztetettségére. Szerintük a személyre kiutalt autók védettebbek az átlagnál, talán mert ezeket a jobb beosztásokba, ezáltal a magasabb kereseti rétegbe tartozók kapják, így jellemzőnek tételezhető fel, hogy az autó zárt helyen éjszakázik, s munkanapokon sem az utcán, hanem zárt, őrzött helyen (telephelyen, irodai mélygarázsban) parkolnak velük.

A különösen veszélyeztetett pénzszállítókat – ezekből 2007-ben egyet, 2008-ban hat hónap alatt 29-et loptak el – nyilvánvalóan nem magáért az autóért kötik el.

További részletek a HVG Cégautó 2009 különszámban. Keresse az újságosoknál vagy rendelje meg a kiadótól.