A kis hal megeszi a nagy halat, Dávid legyőzi Góliátot – hosszú időn át így értékelte a piac, hogy a Porsche, ahol tudott, alaposan bevásárolt a Volkswagen (VW) részvényeiből, azzal a nem titkolt céllal, hogy idővel teljesen átvegye az irányítást Európa legnagyobb autógyára felett. A sportkocsikról ismert német Porschét nemcsak üzleti, hanem érzelmi megfontolások is vezették a nála tizenháromszor nagyobb árbevételű, és hatvanszor több autót gyártó, szintén német VW bekebelezésére. A VW főüzemét, a wolfsburgi gyárat egykor Ferdinand Porsche indította ugyanis útjára, miután az 1930-as évek végén megalkotta az első bogárhátú Volkswagent.

HVG

A Porsche bevásárlását megkönnyítette, hogy a sportkocsiknak éveken át jó piacuk volt, ráadásul a cégnek az autóeladásokon kívül értékpapír-piaci műveletekből is szép haszna származott. 2007-ben például 3,6 milliárd eurót keresett a befektetéseivel, miközben az autós ágazatból 1,05 milliárdos profitja származott. Az is vonzó volt a Porsche számára, hogy az EU mindmáig nem tett le az úgynevezett VW-törvény megbuktatásáról. A VW-nél a szokásos 25 helyett 20 százalékban szabták meg ugyanis a blokkoló kisebbség arányát – éppen ennyi papír van az alsó-szászországi tartományi kormány, vagyis az állam kezén. A Porsche pedig abban reménykedett, hogy az állami beavatkozás lehetőségét rossz szemmel néző EU előbb-utóbb majdcsak megbuktatja ezt a törvényt, ezért is egyre nagyobb lendülettel vásárolt.

A módszeres felvásárlás eredményeként mára a VW-részvények 50,6 százaléka a Porsche, vagyis a céget birtokló Porsche család kezébe került. Már-már úgy tűnt, a száguldó Porschét nem lehet feltartóztatni, és a VW szakszervezetei igencsak félteni kezdték a – még munkavállaló-barát Németországban is – kiemelkedően kedvező bértarifa- és egyéb megállapodások, beleszólási jogok esetleges elvesztését. Attól is tartottak, hogy a 12 ezer Porsche-alkalmazottnak ugyanakkora képviselet jutott volna a cégben, mint a 370 ezer VW-dolgozónak.

De fordult a kocka. A Porsche eladásai a válság nyomán visszaestek, pedig a cég eddig 23 milliárd eurót költött VW-papírok vásárlására – részben hitelből. Ez év elejére az adósságai 9 milliárd euróra duzzadtak, és az autópiaci kilátások korántsem jeleznek olyan hirtelen fellendülést, amely nyomán finanszírozható lenne az adósságállomány.

A Porsche család tagjai így aztán múlt heti közgyűlésükön főrészvényesként úgy döntöttek, feladják a VW 75 százalékának megszerzésére irányuló stratégiájukat. Sőt, Ferdinand Piech, az egyik Porsche-tulajdonos, a VW felügyelőbizottságának (fb) elnöke azt is felvetette, hogy adják el a Porschét 11 milliárd euróért a VW-nek. Ebből – vagyis a klasszikus, a nagy hal megeszi a kicsit történetből – azonban nem lett semmi, a Porsche-holding fb-elnöke, Wolfgang Porsche kijelentette ugyanis, hogy a Porsche nem eladó. A közös gyökerek mégiscsak összeforrasztják valahogy a két céget, a hírek szerint ugyanis a Porsche fúziót szeretne a VW-vel, amihez rendeznie kellene adósságait.

Hogy a VW és annak részvényesei, valamint nagy hatalmú üzemi bizottsága is így gondolja-e, az más kérdés. Christian Wulff alsó-szászországi tartományi miniszterelnök, a 20 százalékos blokkoló kisebbség képviselője akkor tartja elképzelhetőnek a fúziót, ha a Porsche elfogadja a tartomány vétójogát és azt a VW-szabályt, hogy gyáregységet, telephelyet csak a közgyűlés kétharmadának a jóváhagyásával lehet áthelyezni. Ez utóbbi óvta meg eddig – vélik a VW dolgozói – a céget attól, hogy pillanatnyi előnyökért (értsd alacsonyabb bérekért) a menedzsment ide-oda helyezgesse a gyártási kapacitásokat Európában vagy a világban. Bernd Osterloh, a VW nagy hatalmú üzemi tanácsának elnöke pedig arra intett, hogy nem célszerű összekeverni a fúziót és az integrációt. Egyes megfigyelők szerint ugyanis a most induló, többhetes tárgyalások vége az utóbbi lesz, vagyis a Porsche betagozódik tizedik márkaként a VW-csoport ernyője alá a VW, az Audi, a Seat, a Skoda, a Bentley, a Bugatti és a Lamborghini, valamint a Scania és a MAN közé.