Szabad szemmel láthatatlan a Navara ráncfelvarrása, pedig az autó elején és hátulján is változtattak. Elöl új a motorháztető, módosítottak a hűtőrácson, lekerekítették a lökhárítót. A Navara 8 centivel hosszabb elődjénél. A beltérben új a 4x4-es hajtás kapcsolója, az ajtó- és üléskárpit, ami a tesztautónkban bőr volt. Több krómdíszt is használtak. Változtattak a műszerfal mérőóráinak számlapján, a csúcsváltozatban elérhető a Nissan Connect Premium információs és szórakoztató rendszer. A 40 GB merevlemez alapú egység nagyfelbontású, érintésre működő képernyőjén a zenék és rádióműsorok lejátszása mellett Bluetooth-os telefonunkat is kezelhetjük, háromdimenziós madárlátta nézettel rendelkező navigáció segítségével tájékozódhatunk, de a tolatókamera képe is itt jelenik meg - 620 ezer forintért.

A legörvendetesebb változás azonban a sok ketyere mellett az, hogy immár 190 lóerőre nőtt a 2,5 literes turbódízel motor teljesítménye. A korábbi 174-gyel sem volt gyenge a szexis nagyvas, de ez plusz 16 lóerő igazi izomállattá teszi. Ha ez ilyen durva, milyen lehet a V6-os, 231 lovas változat 550 Nm nyomatékkal?

További képek a galériában

am

Lenyűgöző a vehemencia, amivel megindul, felsüvít a turbó, felbőg, rotyog, nyüszít a 2,5 literes motor, olyan az ember érzése, mintha egy gleccservölgyben csúszkáló reaktorban ülne. Könnyed az elindulás, a rövid egyes és kettes fokozat után kényelmesen kigyorsítunk hármasban, majd a váltásban meg sem állunk a hatosig, amely annyira hosszú, hogy kényelmesen elautózgatunk benne. 1000-es fordulaton 50-es tempóval lehet pöfögni vele a legmagasabb fokozatban, de ugyanebben a 160-as tempó is kényelmesen tartható autópályán.

A kormány multifunkciós, alig tudtam követni, mi mire való. A hideg reggeleken ülésfűtés és motor-előmelegítés lendít át – ettől eszembe jutott az az időszak, amikor a szomszédunkban akkor lakó ifás gyerek reggel ötkor beizzította a gépet, majd hatkor lelépett. A Navara melegítése pár perc, utána már az utastérben is kellemes a hőmérséklet, csak a gázolaj égésének bűzét kell kiszellőztetnünk, erre pont jó az elektromos mozgatású tető. Olyan extrák vannak az autóban, hogy nem győztem ámuldozni. Még USB-csatolót is találtam, a navi naprakész, a merevlemez issza a zenéket.

am

Személyautósra tervezték az utasteret, elöl könyökben szűk a kocsi, hátul mindenütt. Melósok szállítására, rövidtávon elmegy, de hosszabb úton kényelmetlen a meredek háttámla és a rövid ülőlap, a beltér szűkössége is nyomasztó lehet három felnőttnek. A ki- és a beszállás körülményes és nehézkes, szerencsére van fellépő – ami persze az első nap után sáros lett, így sokat nem segített rajtam. A hátsó ülés felhajtható, alatta találjuk elrejtve az egészségügyi ládát és az izzókészletet. Az emelőt ne ott keressük, azt a háttámla mögé préselték be.

Annyira masszív az autó, hogy kéttonnás üres tömegének dacára bármilyen dzsindzsásba bemerészkedhetünk vele, a 233 milliméteres hasmagasságának, 30, 26 és 22 fokos terepszögeinek, 39 fokos kapaszkodóképességeinek alig van akadálya, pontosabban csak az itt felsorolt fizikai paraméterek a határai. Ezen belül megfelelő tudással (lásd Palik László) mindenre képes az autó. Terepen olyan könnyedén halad, mintha párnázott lenne. A terepezés újabb dimenzióját ismertem meg általa, a gyors terepjárás képessége révén. Ahol más járművel 15-20 kilométer/órával felezőben félve cammogunk, ezzel 50-60-as tempóval száguldunk, csak győzzük kibírni az ugratásokat – a kocsi bírja, az utasaink és belső szerveink kevésbé. Akkorákat ugrattam, mint Palik, ha kamerát lát.

Minden férfi életében eljön az a pillanat, amikor vágyik egy pickupra. Előző életemben kétszer voltam autószalonban vásárlási szándékkal, az egyik pont egy Navara kapcsán adódott. Vállalkozást alapítottam és év végén célszerű lett volna megúszni az áfa-befizetést. Körülnéztem a pickupok mezején, egyértelmű volt, hogy a Navara a favorit. Agresszivitása már-már szépnek tűnt. Felkerekedtünk a családdal és meglátogattuk a Lágymányosi híd lábánál lévő Nissan szalont, ahol végre be is ülhettem a kiszemeltbe. Hogy miért kellett nekem egy pickup? Ez a kérdés fel sem merült bennem. Hatéves fiam őszintén kritizálta az autó belső méreteit, hiányolta a csomagteret, de tisztelte termetét. Rám nem hatottak az észérvek, csak az áfára figyeltem. Amikor kiderült, hogy az általam elképzelt árért csak hosszú platós, hátsókerék-hajtású, valóban fapados teherautót kapnék, rájöttem, hogy az adócsalásnak egy másik módját kell választanom. Azóta sem vettem pickupot, de még mindig kacérkodom a gondolattal. Mivel ma már az áfa nem érdekel, a kérdés még égetőbb: mit kezdenék egy pickuppal? Egy hétig terepeznék, oké, majd két hétig hordoznám haza a bútorokat az Ikeából, oké, elhordanám a gyűjtőhelyre a kertemből a sittet, és a hordókban álló cefrét, oké – és azután? Be kell, hogy lássam, nem nekem való. Pedig tetszik. Ma már nem csak a Navara, hanem mindegyik, na jó, egy kivételével, amelyből formája miatt inkább a régit választanám.

További képek a galériában

am

A hétköznapokban a hátsókerékhajtás bőven elegendő, farolni csak nagy gázzal és csúszós aszfalton lehet, de ott könnyen. Összkerékhajtást, felezőt, hátsó differenciálzárat terepen sem kellett használnom, pedig igyekeztem elakadni a sárban és a homokban. Szép lassan belecuppantam a felnit ellepő vastag, több napos sárba, majd laza gázzal elindultam. A 450 Nm nyomaték elég volt ahhoz, hogy csak a hátsó kerekek hajtásával kimásszak a mocsokból. Újra betolattam és kipörgő kerekekkel visszaerőltettem a keréknyomba. Akárhányszor próbálkoztam, bármit kapcsoltam, erőlködés nélkül kievickéltem belőle.

Bármennyire életszerűtlen, autópályán jól érzi magát a belső sávban, képes tartani a tempót a forgalommal és nem is villogják le. Ez a hatalmas autó meglepően kevés tüzelőanyaggal beéri, a 400 kilométeres teszt során vezettem országúton, autópályán, és terepen, álltam vele dugóban, mégis 8,3 liter gázolajat fogyasztott száz kilométerenként átlagban. A kedvező érték elérésében közrejátszott az is, hogy összkerékhajtást nem használtam.

Az autó praktikuma korlátozott, ha nyaralni megy a család, a garázsból nem ezt a verdát veszik elő. A kesztyűtartó dupla rekeszes, van pár deciliter hely a könyöktámaszban is, pohártartót négy utas használhat, de csomagtartónk az nincs, hacsak 8-900 ezer forintért nem födjük be a platót. Akkor óriási lesz a rakterünk. A plató külön kulccsal zárható, rögzítő fülek és sínek segítik a rakodást.

A teherautós gyökereket csak az irtózatosan hangos motorzúgásban és a hátsó tengely dobálásában, ugrálásában és merevségében érhetjük tetten. A kormányzás személyautós, pontos, de a parkolás embert próbáló feladat, főleg városban. Kamera segít abban, hogy ne pusztítsuk ki az élővilágot, radar azonban nem figyelmeztet, így színesben nézhetjük, ahogy eltoljuk a szomszéd házát. Ha nem szűk nagyvárosi lyukakba akarunk beférni, hanem vidéken, netán falun, akkor minden szabad parkoló számunkra, nem találkoztam olyan magas padkával, ahová ne tudtam volna felugratni. A hatsebességes váltó pontos, de hosszú úton jár, a rükverc megtalálása kihívást jelent. Kuplungja kemény, bokasérülésem révén bántam is ezt, de kiegyeztünk az autóval abban, hogy én csak félig nyomom ki, ő meg zökkenőmentesen vált. Így is történt.

Biró Csongor

További képek a galériában

am