„Minden thai nő Suzuki Swiftre vágyik, mert olyan cuki, és tök ugyanúgy néz ki, mint a Mini” – hökkent meg minket a thaiföldi Isuzu néhány hölgy munkatársa. Néhány héttel ezelőtt kezdték el Thaiföldön gyártani – és a bangkoki autókiállításon forgalmazni – az Esztergomból már jól ismert Swiftet, és megvalljuk, habár igencsak kedveljük a kis japán autót, eddig még nem jutott eszünkbe a Minihez hasonlítani. Mindazonáltal ez az utolsó alkalom, amikor más márkáról szó esett az isuzus sajtóút során.

Természetesen azt ma már a japánok is tudják, hogy a cinikus európai újságírók nehezebben késztethetők a márkájuk iránti ájulásszerű tiszteletre, mint ázsiai kollégáik, sőt, a Frankfurtban is szocializálódott rendkívül szimpatikus és laza ázsiai ügyvezető, Majekava Tosijaki mindent megtesz azért, hogy a formaságoktól megszabadítsák a sajtó munkatársait, ennek ellenére nem ússzuk meg a teambuildinget: minden nap egyenpólóban kell feszíteni. A szervezők semmit nem bíztak a véletlenre: nem elég, hogy mindegyik pólót külön megcímkézték, hogy melyik napon kell viselni, éjszaka még a szállodai szoba ajtaja alatt is becsúsztattak egy cetlit, amin újra jelezték a másnap viselendő póló színét. Ezen túlmenően a csoportos fotózásokon megmagyarázhatatlan okból kifolyólag hangosan kell üvölteni a D-Max nevét. A spanyol és belga kollégák örömmel együttműködnek, de a kelet-európaiak inkább csak suttognak. Ki tudja, talán bekapcsoltak a régi, rossz reflexek.
Talán itt az ideje leszámolni velük. A régi D-Max már eddig is Thaiföld egyik legnagyobb autós sikere volt: 2002-ben kezdték el gyártani az előző D-Maxeket Bangkokban, a pickupgyártás Mekkájában – nem árt tudni, hogy a 66 milliós országban az 1 tonnás pickup kategóriában fogy a legtöbb autó, így még az egyébként e tekintetben is igen izmos Egyesült Államokat is lekörözik. A D-Max elmegy akár a dzsungelben.

A gyárban már évi 240 ezer darabot gyártanak, sőt, az év második felében kezdi meg az új helyi gyár a friss D-Maxok összeszerelését, így már évente 400 ezer példány tudnak elkészíteni. Ami a gyárban uralkodó hangulatot illeti, első blikkre kicsit furcsa, hogy az akkumulátoros automata szállítókocsik a Für Elise, vagy a Jingle Bells dallamát zengve figyelmeztetik a közelben tartózkodókat, de ha ez a thai munkásoknak bejön, akkor egy szót sem szólunk, elvégre még mindig jobb, mintha eszeveszetten tülkölnének, esetleg a japán himnuszt játszanák.

Azt a kevés Isuzut amit nem adnak el Thaiföldön, a világ mintegy száz országában értékesítik. Szaúd-Arábiában évente mintegy 20 ezer példány talál gazdára, de erősödik a brit piac is, miközben a régi D-Max gyártásával sem álltak le, azokból főleg Közép- és Dél-Amerikába szállítanak. Magyarországon egyelőre még szerény számban fogyott az Európában a Toyota, a Nissan és a Mitsubishi mellett kevésbé ismert márka: 2011-ben 124 régi D-Max talált gazdára, de ez nem is olyan rossz eredmény, figyelembe véve, hogy az összesen 50 ezer körüli új személygépkocsi közül 1800 volt a pick up. Mindenesetre a forgalmazó Polar Mobil optimista: most, hogy megnyertek egy nagyobb tendert, az Euro-5-öt is teljesítő új D-Maxokból 2012-ben kétszázat szeretnének értékesíteni. A pontos árat még nem lehet tudni, de feltehetőleg nettó 5-6 millió forint között lehet majd megvásárolni az új japán pickupot. Ázsiában egyébként 7 millió forintnyi bahtért lehet megvenni az új Isuzu legjobban felszerelt változatát, ám ezt az árat még nagyjából 700 ezer forintnyi luxusadó is terheli. A kétajtós változatot azonban – hiába ugyanolyan gazdag a felszereltsége – csupán 140 ezer forintnyi hasonló adó sújtja, arrafelé az ülésszám alapján mérik a luxust a kocsik tekintetében.

Arról Thaiföldön is meg lehetett győződni, hogy az új Isuzu ütőst. Nemcsak azért, mert itt kifejezett kultusza van az Isuzunak, százával jelentkeztek például lányok azért, hogy a bangkoki autókiállításon felléphessenek az Isuzu standján, sőt, minden szombaton nagyszabású show-val nyűgözik le a rajongókat a kiválasztott márkakereskedéseknél. (Az automenedzser.hu tudósítója maga is szemtanúja volt annak, amikor egy Bangkok közeli márkakereskedésben egyetlen nap leforgása alatt 423 darab D-Maxot értékesítettek. A fesztiválhangulatú rendezvényen felléptek helyi sztárok, a tombolán értékes nyereményeket sorsoltak, és a thai szemekben olyan lelkesedés csillogott, mintha legalábbis ingyen jutottak volna hozzá a pickuphoz.)

Sokatmondó, hogy amikor tavaly októberben Ázsiában debütált a D-Max, az első három nap alatt 15 ezer példányt adtak el Thaiföldön, és a mai napig protekcióért telefonálgatnak a vásárolni vágyók – nem véletlen, hogy a bangkoki kiállítás idején sem adtak egy fillér kedvezményt sem a vásárlóknak, akik így is elárasztották az óriási Isuzu-standot. Pedig az Isuzu nem éppen a legolcsóbb pickup: a már idézett Majekava Tosijaki elmondása szerint éppenhogy ez a legdrágább a thaiföldi versenytársai között. Népszerűsége a jó marketingen kívül annak is köszönhető, hogy a teherautógyártásra specializálódott Isuzu az ázsiai építkezéseken elnyűhetetlennek bizonyuló haszongépjárműveire jellemző standardokat érvényesítette a pickupok gyártása során is.

Ázsia egyik legjobb off-road pályáján teszteltük, hogy az új D-Max valóban sok mindent kibír, így nem hiába lett Thaiföldön az év autója. A dzsungelekkel és úttalan utakkal szabdalt országban minden bizonnyal ki tudják használni, hogy az új futóművel és felfüggesztéssel felszerelt pickup nemcsak homokos, köves utakon és árkokon-bokrokon hasít, hanem különösebb erőlködés nélkül birkózik meg az oldalsó 45 fokos dőlt utakkal, sőt, felfelé is képes ilyen szögben haladni, lefelé pedig az 55 fok sem okoz neki gondot. De fekvőrendőrszerű akadályokon is kipróbáltuk – a karosszéria még kettesben sem csapódott a földnek.

A háromliteres dízel finoman és halkan dolgozik, akár az ötsebességes automata, akár a hatsebességes manuális váltóval vezetjük. A két és feles ikerturbós dízelt nem tudtuk tesztelni, de feltesszük, a 163 lóerő és a 400 Nm-es nyomaték képes ugyanezt teljesíteni. Jóllehet mi még a jobbkormányos verziót nyűttük, de nem sok különbség lesz az európai és a thai felszereltségek között. Thaiföldön érthető okokból kispórolták a pickupból az ülésfűtést, sőt, úgy, ahogy van a komplett fűtésrendszert is, de az autó ugyanazt tudja itt is és ott is. A bangkoki gyárban már láttuk az európai modellek összeszerelését, a fullos változatokban nem csúcsminőségű, de kellemes tapintású a bőr, a kormány és a belső megjelenés alapján pedig nem mondanánk meg, hogy a cég elsősorban teherautókkal foglalkozik. Sőt, inkább egy kellemes SUV belső hangulatát idézi, amit tovább fokoz a tetőbe épített hangszóróval elért live surround hang. A légkör tekintetben tapintható a fejlődés az előző D-Maxhoz képest, amelyben inkább a kopogósabb műanyagok domináltak. Nem baj viszont, hogy az új D-Max annyiban hasonlít az elődjére, hogy a négyajtós verzióban a kicsit magasabb hátsó üléseken elegendő lábtér jut az utasoknak is.

Ami a külsőt illeti, a japánok nem tudták megtagadni magukat: hosszú órákon át magyarázták, hogy 2 ezer terv és sok-sok év megfeszített munkája van az új dizájn mögött. Persze, nyilván jobban szereti a gyermekét a szülő, ha az egyke, és az Isuzunak végül is (a csak Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken forgalmazott MU-7 SUV mellett) ez az egyetlen személyautóra hasonlító járműve van, de azért túlzás lenne azt gondolni, hogy az új D-Max az ismert univerzumok legszebb pickupja. Meglehet, ez az első kishaszongépjármű, amelynek LED-es a hátsó lámpája, és ha éppen úgy süt a nap, a kreatív rajongók még a japánok által hangoztatott Katana kardformát is felismerhetik az autó oldalának alján, de az Isuzu azért nem alkotott teljesen egyedi formát. Igen, kicsit agresszív az autó orra (a marketinges szöveg szerint „erős, húsevő állatra hasonlít”), van neki pár ajtaja és lenyitható platója, de nekünk nagyjából ennyi jut az eszünkbe. A japánok nem mertek nagyon durván nonkonformisták lenni, de nem is kapaszkodtak két kézzel a múltba: trendi, szerethető külsejű, de semmiképpen sem überinnovatív a kocsi karosszériája. Mondjuk, jó hír, hogy elérhető hozzá néhány olyan kiegészítő – mint például pár brutális felni vagy magasra kivezethető kipufogó – amitől tényleg agresszívvé válik a pickup.

Normál terepen kifejezetten kezes bárányként viselkedik a kocsi. Városi használatban nem tapasztaltunk különösebb menetzajt, az automata váltó kényelmesen, pontosan dolgozik. A volánnál ülve nem is tűnik fel, hogy tulajdonképpen kishaszongépjárműben utazunk, mégis, megjelenésünk feltétlenül tekintélyt parancsol, már csak az autó méreteinél fogva is: a szegmens egyik legszélesebb modelljében ülünk, és a pick up kinézete garantálja, hogy autóstársaink kerüljék a velünk való emberkedést. A négykerékhajtás és a hasmagasság segít abban, hogy még télen se okozzon gondot a hegymenet és a kátyús aszfalt, a platóra pedig szükség esetén több (szabályosan kilőtt) őzet, vaddisznót is fel tudunk pakolni. Kell ennél több? (Legfeljebb annyi, hogy szívesen kipróbáltuk volna az előző D-Max platformra épülő SUV-ot, a MU-7-est is, amiből szintén tízezrével látni a bangkoki utakon. Erre most nem nyílt lehetőség, de ami késik, nem múlik: az Isuzu menedzserei azt mondták az automenedzser.hu tudósítójának, hogy másfél év múlva jön ki az új luxusterepjáró, amely minden bizonnyal teljesíteni fogja az európai sztenderdeket is, így könnyen lehet, hogy nemcsak Ázsiában fogják forgalmazni.)

Műszaki adatok és képek az Autómenedzser.hu autós portálon.