Seat Leon-kupé: két ajtó mínusz, sok-sok plusz!

Nincs túl rózsás helyzetben a Seat, a Volkswagen-csoporton belül szinte árválkodó spanyol szárnynál nemrég az ügyvezető igazgatót is lecserélték. Mivel James Muirt Jürgen Stackmann váltotta fel, aki korábban az egész VW-konszern marketingtevékenységéért felelt, aligha lehet kétséges, hogy az anyacég a Seat megítélésén igyekszik változtatni, a Leon SC megjelenése pedig a folyamat újabb lépése lehet.

Már a menetpróbát megelőző prezentáción is bőszen hangoztatták a Seat gurui, hogy a Leont a háromajtós változat érkezésével immáron modellcsaládnak kell tekinteni. Az előzetes jóslatokkal ellentétben nem csak a két ajtó tűnt el: a tengelytávot 35 milliméterrel rövidebbre szabták, az autó teteje 13 milliméterrel alacsonyabbra került, jócskán faragtak a súlyból és az aerodinamikai hatékonyságot 10 százalékkal javítva egyéb különféle csinosításokat hajtottak végre. A végeredmény már az első pillantásra is meggyőző, így az SC jó esélyekkel indul harcba a háromajtós kompaktok kategóriájában, ahol például olyan testvérmodellek várnak rá, mint az Audi A3 vagy épp a Golf, amelyek szintén a VW MQB-platformjára épülnek.

Galéria a Seat Leon Sport Cupe-ról.

M.S.

Noha mindkét wolfsburgi kötődésű konkurenssel erős a hasonlóság, a Leon SC mégis más, jóval virgoncabb, energikusabb. Nem véletlenül számítanak arra a Seatnál, hogy a típus a 24-35 év közötti, egyedülálló, a sportokért és a technológiáért rajongó fiatalok egyik kedvence lehet. Csak erősíti ezt az érzést az extrémre szabott, aerodinamikailag agyonoptimalizált visszapillantó tükör, a hátsó lámpa környékén megfigyelhető ránc (emiatt a dizájnerek állítólag nagy csatákat vívtak a mérnökökkel, mert egy ilyen formájú elem préselése roppant nehéz feladat), továbbá az opcionálisan választható, szigorú LED-fényszóró, amely a szegmensben először az SC-n jelenik meg.

Míg az autó küllemének összhatása talán egy picit túlságosan is hajaz az A3-asra, addig belül Golf-érzése támad az embernek. Ugyan a króm jóval kevesebb, az anyaghasználatra és az összeszerelés minőségére nem lehet panasz, ráadásul az elrendezés is perfekt: kellően letisztult és logikus, minden kézre áll, a kormány fogása kiváló. A navigációs rendszer érintőképernyős, jól szól a ’Seat Sound’ hifi és a klíma is megteszi a magáét, így az egész együttvéve képes feledtetni azt az apró kellemetlenséget, hogy a középkonzol oldala kissé nyomhatja a sofőr térdét.  A jelenséget több kolléga is tapasztalta, ám akadt olyan, akinek ez csak az után tűnt fel, hogy a téma szóba került.

A háromajtóshoz a Seatnál előre és hátulra is új üléseket alkottak, amelyek olyannyira jól sikerültek, hogy ezt az autó egyik erősségének lehet nyilvánítani: sportosak, kényelmesek, tempósabb kanyarodásnál is jól tartanak, így a hosszabb utak is sokkal kevésbé lesznek megterhelőek. Panasz nem lehet a hátsó térre sem: táncra perdülni biztosan nem fognak az utasok, de a termetesebbeknek sem kell nagyon összehúzódva gubbasztaniuk. Jól felszerelték a Leont tárolórekeszekkel is, ezek közül öt zárható: ilyen például a középkonzol kapcsolói alatt található rekesz, ahol az USB, SD és egyéb csatlakozások megbújnak. Nem spóroltak a csomagtérrel sem: akárcsak az ötajtós változatban, a sportosabb SC-ben is 380 liternyi tér jut a csomagoknak, így bőven van hová pakolászni.

Barcelona környékén, a kellemes, tavaszias időben, aprócska falvakon átvezető hegyi utakon tartott próbán arról is meggyőződhettünk, hogy az SC-t igazán élvezetes vezetni. A hvg.hu az 1,8 literes, 180 lóerős, az őszre várható Cupra érkezéséig csúcsfelszereltségűnek számító FR-változatot próbálta ki manuális és DSG váltóval egyaránt. Az 1093 kilogramm körüli súlyhoz a 180 lóerő tökéletesen elégnek tűnt, az autó bármilyen fordulatról jól gyorsult, a DSG váltó pedig  a kormány mögötti fülecskékkel vezérelve káprázatosan gyors, alkalmazása igazi élményt nyújt. Az SC dinamikusságához kétségkívül jobban passzol ez a változat.

Galéria a Seat Leon Sport Cupe-ról.

M.S.

Az alapmodellhez képest 15 milliméterrel leültetett FR futóműve kellően feszes, az autó a tempósabban bevett hegyi kanyarokban is maximálisan stabil maradt. Ebben fontos szerep jutott a többlengőkaros, független hátsó futóműnek, ami viszont csak 150 lóerő felett jár: a kisebb teljesítményű motort választóknak a kényelmesebb, könnyedebb rugózást biztosító hátsó futómű jut, amely a hazai utak állapotának ismeretében nem feltétlenül jelent hátrányt…

Motorok frontján egyébként bőséges a kínálat: benzinesből az 1,2 literes erőforrás 86 és 105 lóerős változatát, az 1,4-es 122 és 140 lóerős változatát, valamint az általunk is próbált 1,8-as, 180 verzióját lehet választani, míg a dízeleknél az 1,6-os 90 és 105 lóerős változatban, a 2 literes pedig 150 és 184 lóerős változatban érhető el. Utóbbi jelenleg a család legerősebb variánsa. Bár a DSG-váltó a preferált, nem minden motorváltozat esetén érhető el: a dízeleknél az 1,6-os, 105 lóerős és a 2 literes, 150 lóerős kérhető ilyennel, míg a benzinesek közül az 1,2-es, 105 lovas és az 1,8-as, 180 lóerős változat tehető élvezetesebbé ilyen váltóval.

Azt, hogy a Leon SC mennyit lendít a Seat szekerén, hamarosan megtudhatjuk, de tapasztalataink szerint riválisai ellen jó esélyei vannak. Sokat nyomhat a latba az a tény is, hogy a tervek szerint az SC az egyre inkább jellemző trenddel ellentétben olcsóbb lesz az ötajtós változatánál. A pontos árakat csak később közlik majd, míg azt már elárulták: nálunk szeptember-október magasságában kezdődik a forgalmazás.