A Mecum Auctions rendezvényén kalapács alá került a GT40 a típus második legrégebbi példánya, amely 1964-ben készült. A legendárium szerint a GT40 projekt annak idején azért indult a Fordnál, hogy Henry Ford megfricskázhassa Enzo Ferrari orrát: az olasz autómanufaktúra alapítója állítólag a ’60-as évek elején eladásra kínálta fel cégét Fordnak, aki sokmillió dollárt költött arra, hogy az üzlet valóban létrejöjjön, de Ferrari az utolsó pillanatban beintett neki, meggondolta magát, és mégsem adta el a maranellói vállalatot.

Ford GT40

GTSpirit

Ford úgy döntött, hogy a Le Mans-i 24 órás futamon vesz revansot: a viadal akkoriban a Ferrarik egyik fő vadászterületének számított, éveken át uralták a megbízhatósági összecsapást. A Kék Ovál a GT40-essel szállt harcba, amely végül sikeresnek bizonyult, és négy ízben is diadalmaskodott a legendás összecsapáson.

A Mecumnál csillagászati áron elkelt modell volt a második elkészült példány: az Angliában készült kocsit egyetlen rövidke tesztelés, alig 80 kilométer megtétele után állították hadrendbe, ennek ellenére Jo Schlesser és Richard Attwood párosa a 8. rajthelyet szerezte meg. A futam már nem alakult ilyen jól a GT/104 sorozatszámú GT40-es számára: bár az élre tört, később a 4,2 literes, V8-as erőforrás meghibásodása miatt kiállni kényszerült.

Ford GT40

GTSpirit

Az autó életrajza szerint a Le Mans-i szereplést követően a Los Angeles-i Shelby Cars vette gondozásába, az amerikai műhelyben folytatták a fejlesztését, és később egy Daytona-i 2000 kilométeres futamon a kocsival szereztek egy 3. helyezést is. A járgány 1971-ben került ki a Ford fennhatósága alól: azóta több tulajdonosnál megfordult, a legutóbbi felújítást pedig egy jó nevű GT40 specialista hajtotta végre rajta.