Nem éppen az MPV-kategóriának áll a világ mostanában, a családosok is éppen az ilyen egyterűekből ültek át jellemzően a manapság legdivatosabb kategóriába, a kisebb-nagyobb városi szabadidő-autókba. A döntés persze mindenkinek szíve-joga, még akkor is, ha praktikum szempontjából nem nagyon lehet konkurenciát állítani egy ilyen, jól átgondolt felépítésű egyterűvel szemben.

Arra, hogy a divat a vásárlásokat mennyire meghatározó tényező még egy ilyen hosszú távú döntés esetében is, mint egy autóvásárlás, példa a megújult Renault Espace is, amely inkább elmozdult a szabadidő-autós vonal felé, hogy tartani tudja eladásait.

A 20 éve piacon lévő és jelenleg második generációját élő Seat Alhamba modellfrissítését már tavaly bemutatták. A VW-csoport autója, tartva magát az eredeti koncepcióhoz az egyterű autók klasszikus arányai és előnyei testesülnek meg. Az életciklusának felénél járó változtatások, mondjuk úgy, optikailag nehezen felismerhetőek: új hűtőrács, embléma, új fényszórók, akár full LED-del, ahogy a mostani csúcs Seatoknál már megszokhattuk.

D.P.

Az Alhambra ereje továbbra is a családi utazások idején domborodik ki igazán. Lényegében „gondolkodás nélkül” lehet elővenni bármennyi és bármilyen méretű bőröndkészletet. Ugyanilyen megnyugtató a csarnokszerű – 2,9 méteres tengelytávú – beltér, amelyben senkinek nem lesznek klausztrofóbiás élményei, akárhány órás horvátországi dugót kell végigülni benne egy-egy szombati turnusváltáskor. A csomagtér teljes kapacitással 2430 literes, míg normál esetben 955 liter és a legszűkebb állásban, a harmadik sort is kihasználva, még mindig 300 liternyi csomagtere marad az utazóknak.

A második sor minden ülése valóban teljes értékű, ráadásul sínes mozgathatóságának köszönhetően még a harmadik sorban is elegendő lábhelyet lehet valahogy kiügyeskedni a leghátul ülőknek. A harmadik sor üléseinek nyitása egyébként meglepően egyszerű is. Azért hosszú távon ezekre a helyekre csak legstrapabíróbb családtagokat ültessük.

Az Alhambra másik legjobb eleme természetesen a hátsó tolóajtó. Ezek elektromos mozgatása mondjuk feláras, nem csekély 335 ezer forintért. Amellett, hogy a gyerekek megunhatatlan koreográfiákat kitalálva tudják nyitni-zárni őket, de valóban hasznos egy ilyen terebélyes – 1,9 méter széles – autónál. Az ajtókat egyébként a kulcsról, a B-oszlopról és a középkonzolról egyaránt lehet működtetni. A csomagtér szintén elektromosan nyílik-záródik. Itt csak az egyébként igen magas – 1,7 méteres – felépítmény miatt kell figyelni, mert a csomagtérajtó nyitott állapotban plusz még egy méterrel megtoldja ezt.

A kormánykerék mögé pattanva biztonságos magasságból figyelhetjük a forgalmat, aki pedig kicsit is kedveli/ismeri a VW-konszern kérlelhetetlen logikával kigondolt, kiforrott utastér-berendezését, az nagyon hamar akklimatizálódik. A középkonzolon már itt is 6,5 colos érintőképernyős fejegység van USB-csatlakozókkal, amik korábban a konszern autóiban ritkaságszámba mentek. A kormánykerék egyébként a jellemző MPV-s stílushoz igazodva kicsit ölbe fekvős, laposan áll és az ülések inkább vastagon tömöttek, de kényelmesek. A kényelmet egy ilyen modellben is már háromzónás digitklímával lehet extrázni, méghozzá úgy, hogy a hátul ülők maguk állíthatják be a kívánt hőfokot.

D.P.

Természetes velejárója az ilyen, nagyobb kasznis autóknak a dízelpreferencia, az Alhambrából és testvéréből, a Sharanból is nyilván a gázolajos változatok alkotják az eladások garmadát. Az okok nyilvánvalóak egy ilyen sokat hajtott, családi használatban nyüstölt autónak, minél kevesebb üzemanyaggal és lehetőség szerint törődéssel kellene beérnie.

Nálunk a 2.0 literes TDI, 150 lóerős változat járt. A négyhengeres egység csúcsteljesítményét 3500-as fordulatnál adja le, a hatfokozatú DSG-váltó pedig könnyed és direkt módon találja meg az ideális fokozatokat. A némileg dinamikusabb menetmódot is kínáló üzemmód választóval sportállásban sem történik átalakulás, de hegyeken átvezető autópályákon, amikor a tempót még tartani akarjuk a belső sávban haladókkal, akkor nagyon jól jön. A 340 Nm-es nyomaték bőven elég, főleg hogy 1750-3000 percenkénti főtengelyfordulat mellett megvan.

A legerősebb karakterüket persze az ilyen típusú járművek a jó hosszú, 5-6 órás, monoton, autópályás autózás közben adják, amikor 1700-2000-es fordulatszám mellett, hatodikban lehet letudni a kilométereket. Az ilyen, 130 km/h-s tempóhoz rendelt 2000-es fordulatszám körüli tartománnyal az egyébként is dupla-kiegyensúlyozó tengellyel ellátott motor nagyon csöndesen teszi a dolgát.

A teletankolásnál meglehetősen komoly összeget kívánó, 70 literes tank feltöltése után a fedélzeti számítógép adatai közt feltűnő 940 kilométeres hatótáv látványa elég megnyugtató egy-egy hosszú út kezdetén. Az általunk produkált 7,2 literes átlagfogyasztás a hegyeken-völgyeken hajtva elfogadható, papíron elvileg 5,2 literrel beéri százon az 1891 kilogrammos saját tömegű autó.

D.P.

Bár egy nagy – 4,85 méteres – családi autótól nem vár különösebben sokat az ember vezetési élményben, de bátran kijelenthető, hogy az Alhambra ebből a szempontból is igen igényes karakterű. A kocsiszekrény eleve annyira merevnek érződik, hogy nagyon stabilnak érezni minden helyzetben, további magyarázat az igényes, hátul négykaros felfüggesztésű futómű. A nagyobb úthibákat is kiválóan ignorálja. A kabin menetkomfortja pedig mind a gördülési, mind a menetszélzajok szempontjából is magas színvonalúan csöndes.

A Seat Alhambra a megújulása után is maradt, ami volt, a kategória elitjébe tartozó, jó formájú, átgondolt, jól variálható, igényes nagy autó. Saját konszernjén belül is legalább olyan minőségű és értéktartású, mint német testvére, a Volkswagen Sharan. Hogy miért nem volt vele tele sosem a hazai úthálózat, arra az árazása mindig egyértelmű választ is adott sajnos: egy 13 millió forintos új autó a nagycsaládosok számára álom kategória. Marad leginkább az olyan céges felhasználás, amelyben úri módon kell vendégeket szállítani. Belőlük viszont sokkal kevesebb van.

Korábbi autós tesztjeinket ide kattintva találja. Még több tesztért lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.