Nyilván mi mást lehetne kezdeni a szétbontott és megsemmisítésre ítélt autókkal, amelyekből így elvileg újra acél készül majd, mégis elég durva látvány, ahogy elpusztítja a gép az autónkat.

A shredder – a hulladékdaráló – nagyjából két perc alatt csinál szabvány méretű darabkákat egy korábban 4,5 méteres autóból, legyen az akár egy Lamborghini is, amit gyári tesztautóként használtak.

Alapvetően az autókat életciklusuk lejárta után az átlagsúlyukra vetítve 95 százalékban újra kellene hasznosítani. (Az, hogy mindez végül a gyakorlatban gyakran úgy valósul meg, hogy egy illegális bontóban kiszedett féltengelyként kezdi meg új életét az alkatrész másik autóban, az már más kérdés.)

Az újrahasznosítás szempontjából még csak nem is fémhulladék jelenti a gondot, ami egy mai autó tömegének a 75 százalékát jelenti, hanem az egyre gyarapodó műanyagok, amelyeknek szakszerű újrahasznosításához sokkal komolyabb beruházás kell. Ezekből szokott aztán botrány lenni, hogy könnyebb tőlük megszabadulni úgy, hogy vagonokban, konténerekben kifuvarozzák valami távoli országba, ahol nem olyan szigorúak a felügyeleti szabályok.