Hogy háromszáz millió sok-e, kevés, vagy éppen elég; hogy az a több mint ezer kép, amelyet a magyar állam megvásárolt, mennyit “ér meg”; hogy mi itt az érték, az egyidejű, autorizált kópia avagy a negatív, arról még sokáig vitatkozhat a fotós szakma. Az “egyszeri” látogató előtt azonban nagyszabású életmű rajzolódik ki, amikor Robert Capa kiállítását megtekinti a Ludwigban.
Robert Capa hazatér? Nos, Magyarországnak van törlesztenivalója az innen elszármazott nagy fotósgenerációval szemben. Kertész, Brassai, Munkácsi, Capa nem nálunk lettek világhírűek. A magyar állam most 300 milliót költött egy nagyobb anyagra a hetvenezer negatívot tartalmazó Capa-életműből. Mit vettünk és miért? S milyen vihart kavart mindez?
Átívelő életművek – Reigl Judit és Hantai Simon a Ludwig Múzeumban / Az ikon megtisztítása – Derkovits a Nemzeti Galériában / Jelkép és autoritás – Ai Weiwei Berlinben / Nacionalizmus a bőr alatt is – nemzetközi kiállítás Pécsen / A nyúl félelme – az Art Cologne és a forgalmi adó / Látszóbeton a föld alatt – az M4 metróvonal / A harmadik fal és az utolsó lovag – egy ex-fűtermesztő Kreuzbergben / Fény a kép előtt, kép a gép mögött – rajzkiállítás a Modemben
