#család


Gyurkó Szilvia: Ha rossz társaságba keveredett a kamasz, annak nagyon is megvan az oka

Amikor egy kamasz későn jár haza, inni kezd, veszélyes dolgokat próbál ki vagy egyre több konfliktusba keveredik, a szülő könnyen a társaságot hibáztatja. A kortársak hatása valóban óriási, de a történet ennél jóval összetettebb: nem minden gyerek ugyanolyan fogékony a negatív befolyásra, és sokat számít az is, milyen érzelmi biztonságot kap otthon.


A legértékesebb ajándék egy kisbabás szülőnek? Napi fél óra, amikor nem kell semmit csinálnia

Van egy mondat, amely szinte minden kisbabás családban elhangzik – vagy legalábbis ott motoszkál a szülők fejében. „A baba alszik. Gyorsan csinálj valamit!” Mosogatni. Elindítani egy mosást. Összepakolni a nappalit. Válaszolni az e-mailekre. Megrendelni a pelenkát. Lefőzni a másnapi ebédet. Kifizetni a számlákat. Kiteregetni. Vagy legalább gyorsan letörölni a konyhapultot. A lista végtelennek tűnik. Pedig akadna egy másik lehetőség is: leülni. Meginni egy kávét, amíg még meleg. Kinyitni egy könyvet. Vagy egyszerűen csak becsukni a szemed tíz percre.



Amikor a nő tartja el a családot: lehet ebből jól kijönni férfiként?

Sok családban ma már nem magától értetődő, hogy a férfi keresi a több pénzt, a nő pedig a háttérből tartja egyben az otthont. A szerepcsere papíron akár felszabadító is lehetne, a valóságban viszont könnyen sérülhet benne az önértékelés, a párkapcsolati egyensúly és az a kép, amit férfiként vagy nőként magunkról hozunk. A kérdés, lehet-e úgy újraosztani a szerepeket, hogy senki ne érezze magát vesztesnek. Márton-Koczó Ildikó coach, szupervizor, tréner cikke.



Sokféle együttélési forma tehet boldoggá a családon és a párkapcsolaton kívül

Nem mindenki él családban, és nem mindenki él párkapcsolatban. Vannak egyedülállók, vannak a szülőkkel élő felnőtt „gyerekek”, de nagynénik vagy nagybácsik is, akik úgy részei a családi rendszernek, hogy saját társuk vagy gyerekük nincsen. És jócskán vannak olyanok is, akiket szingliként definiálunk, holott társas kapcsolatban élnek, csakhogy társuknak nem embert, hanem például kutyát vagy macskát választanak. Megyeri Zsuzsanna pszichológus, pár- és családterapeuta írása.


Évtizedekig azt hitték róla, hogy szétszórt, túlérzékeny vagy nehéz ember – aztán jött a diagnózis

Egy felnőttkori ADHD- vagy autizmusdiagnózis sokaknak megkönnyebbülés: végre nevet kap az, ami addig lustaságnak, szétszórtságnak, túlérzékenységnek vagy furcsaságnak tűnt. De a felismerés nem csak az érintett életét rendezi át. A szülőkben bűntudat ébredhet, a partnernek újra kell tanulnia, mire van szüksége a másiknak, a testvérek pedig akár évek múlva szembesülhetnek azzal, hogy az ő nehézségeik is háttérben maradtak. Szakértőkkel beszéltünk arról, hogyan változhat meg egy család működése a diagnózis után.


Nő vagyok, aki történetesen nőbe szeretett bele

Adott egy egyedülálló anya három gyerekkel, aki találkozik valakivel, egymásba szeretnek, és együtt akarják folytatni az életüket. Ez eddig elég átlagos, de Annamari élettörténete mégis más, mert korábbi identitásának a megkérdőjelezését és újraértelmezését is jelenti. Annamari esetét Megyeri Zsuzsanna pszichológus, párterapeuta tolmácsolja.









Drasztikus születésszám-csökkenés: a modern élet és a gyermekvállalás egyre nehezebben fér meg egymás mellett

Néhány évtizede még a túlnépesedéstől félt a világ, ma pedig egyre több országban a drasztikusan visszaesett születésszám okoz társadalmi, gazdasági és politikai feszültséget. A magyarázat azonban nem fér bele abba a kényelmes mondatba, hogy „a mai fiatalok nem akarnak családot”. A termékenységi válság mögött több tényező áll, mint gondolnánk: ilyen a lakhatás, a párkapcsolatok átalakulása, a nők kettős terhelése, a bizonytalanság, a digitális életmód, az elvárások megemelkedése és az a kérdés is: vajon van-e még egyáltalán elég társadalmi infrastruktúra ahhoz, hogy a vágyott gyermekek valóban megszülessenek?



Gyökeresen megváltozni látszik, amit a gyerekvállalásról gondol a magyar társadalom

Bár nagyon beivódott a köztudatba, hogy a nők egy időre kivonulnak a munkaerőpiacról, amikor gyerekük születik, ma már kevesebben vannak, akik azt mondják, az anya maradjon otthon, közben pedig megnőtt azoknak az aránya, akik szerint nincs is szükség fizetett ellátásra. Szalma Ivett szociológust arról is kérdeztük, miért mondják a jelenlegi magyar támogatási rendszerre, hogy burkolt családközpontúság jellemzi, hogy lehetne jobban ösztönözni a gyerekvállalási kedvet, mire szolgál az apakvóta, és hogyan függ össze ez az egész a házimunkával.