Mit tudunk ma a lánycsecsemőkről, és mire érdemes figyelni szülőként, hogy ne a sztereotípiák, hanem a baba valódi szükségletei vezessenek minket? Hogyan hegesztjük a babákra tudtunkon kívül a nemi szerepeiket? Vida Ágnes pszichológus, kötődésterapeuta, „babapszichológus” írása.
Néhány évtizede még a túlnépesedéstől félt a világ, ma pedig egyre több országban a drasztikusan visszaesett születésszám okoz társadalmi, gazdasági és politikai feszültséget. A magyarázat azonban nem fér bele abba a kényelmes mondatba, hogy „a mai fiatalok nem akarnak családot”. A termékenységi válság mögött több tényező áll, mint gondolnánk: ilyen a lakhatás, a párkapcsolatok átalakulása, a nők kettős terhelése, a bizonytalanság, a digitális életmód, az elvárások megemelkedése és az a kérdés is: vajon van-e még egyáltalán elég társadalmi infrastruktúra ahhoz, hogy a vágyott gyermekek valóban megszülessenek?
Június 8-án az Átriumban folytatódik a Conflict Night-sorozat: a „Megbékélés és újrakezdés, avagy nehéz beszélgetések a választások után” című est azt vizsgálja, hogyan lehet újra kapcsolódni egymáshoz akkor, amikor politikai véleménykülönbségek miatt családi, baráti vagy munkahelyi kapcsolatok sérülnek meg.
Bár nagyon beivódott a köztudatba, hogy a nők egy időre kivonulnak a munkaerőpiacról, amikor gyerekük születik, ma már kevesebben vannak, akik azt mondják, az anya maradjon otthon, közben pedig megnőtt azoknak az aránya, akik szerint nincs is szükség fizetett ellátásra. Szalma Ivett szociológust arról is kérdeztük, miért mondják a jelenlegi magyar támogatási rendszerre, hogy burkolt családközpontúság jellemzi, hogy lehetne jobban ösztönözni a gyerekvállalási kedvet, mire szolgál az apakvóta, és hogyan függ össze ez az egész a házimunkával.
Hiába a családi hierarchia, előfordul, hogy kicsúszik a szülők kezéből az irányítás és minden a feje tetejére áll. Ilyenkor legtöbbször a gyerek kezd el különféle extrém viselkedést vagy akár testi bajokat produkálni, ezért őt hordják pszichológushoz is. Pedig ő csak a tünethordozó. Megyeri Zsuzsanna pszichológus, családterapeuta írása.
Magyar Péter tisztában van vele, hogy sokszor nagyon nehéz volt a három fiának.
Az elmúlt hónapok felfokozott hangulatában sok családi és baráti kapcsolat romlott meg pártpolitikai különbségek miatt. De vajon mikor és miért lett ennyire fontos a politika a mindennapi emberi kapcsolatokban?
A magyar-amerikai kapcsolatokat követő források szerint nem csak a focivébé és Orbán Ráhel miatt utazik.
Mindent jobban tudnak, és nem rejtik véka alá, hogy mennyi baj van a gondolkodásunkkal, az életünk vezetésével. Pláne most, a választások előtt egy héttel. Néhány trükk segíthet, ha nem is a családtagjainkat, de a szituációt megváltoztatni. Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus írása.
A nyílt vízen sodródó családot 14 kilométerre a parttól találták meg.
A nagyüzemi politikai udvarlás nem ma kezdődött, négyévente rendszeresen vált anyaságom politikai valutaegységgé. A narratíva profi: minden egyes pluszforinttal azt üzenik, hogy a kormány – négyévente – megbecsül.
Nicolás Maduro Guerra a venezuelai parlament alakulóülésén szólalt fel.
Idén először több a túlsúlyos gyerek a világon, mint az alultáplált. A magyar helyzet sem jó, a kamaszok negyede túlsúlyos vagy elhízott. A szülők, még ha érzékelik is a problémát, sokszor bizonytalanok abban, hogy merre induljanak, segíteni akarnak anélkül, hogy lelki sebeket ejtenének a gyerekeiken. Hogyan érdemes belekezdeni a témába egy tinédzserrel ? És miért közös célokat tűzzünk ki, ha életmódváltásba kezdünk? Ezekről is kérdeztük a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának szakembereit, dr. Gács Zsófia endokrinológust és Magyar Emma klinikai szakpszichológust.
Szoronganak az ünnepektől, ezért inkább kerülik a végeláthatatlan családi együttléteket, helyette a barátaikkal, pihenéssel töltik az időt – így jellemzik a Z generáció sajátos hozzáállását a karácsonyhoz. Ugyanakkor fontos számukra a határok kijelölése, az őszinte, személyes kapcsolódás, az élményalapú, környezettudatos és költséghatékony ajándékozás. De mi a Twixmas, az anti-ajándék, és miért nem posztolják a karácsonyfát?
Az ünnepekre készülő szivárványcsalád mindennapjai és a bűnügyi adatok pontosan rámutatnak arra, mi mellett és mi ellen vonultak százezrek az idei Pride-on. Egy ELTE-kutatás pedig azt segít megérteni, miért épp ez a menet erősítette fel a szabadságjogokért tüntetők hangját. Hogyan alakult a közösség tagjai elleni erőszak előfordulása az elmúlt néhány évben Magyarországon? És milyen harmadik utas támogatói réteg jelent meg idén az LMBTQ-közösség mellett?
Nem a rossz szülő ég ki, éppenhogy az, aki nagyon szeretné jól csinálni – mondja Bogdán Patrik, a Pécsi Tudományegyetem doktorandusza, a szülői kiégés kutatója. Milyen nevelési stílus jár gyakrabban kiégéssel, a megengedő vagy az autoriter? Miért tűnik úgy, hogy kevésbé érintettek ebben az apák? Miért nagyobb a kiégés veszélye Nyugaton, mint a keleti társadalmakban? Hogyan függ össze a jelenség a szülés utáni depresszióval? Mit okoz a gyereknek, ha kiégett szülő mellett nő fel?
Válásterápiás praxisomban nagyon gyakran találkozom azzal a jelenséggel, amikor a válási krízisben lévő szülő és gyermeke között annyira elmosódottá válnak az érzelmi határok, hogy már-már nehéz megállapítani, meddig tart a szülő érzése és hol kezdődik a gyermeké.
Mindnyájan igyekszünk választ találni arra a kérdésre, mi az életünk értelme. Szülőként lehet, hogy akkor szembesülünk ezzel, amikor a gyerekek kirepülnek, gyerektelenként pedig évekkel, sőt évtizedekkel korábban.
Méltatlanul kevés szó esik a gyermekkor és az „igazi” kamaszkor közti „átmeneti” évekről, amelyekről a szülők úgy tudják, hogy nevelési és pszichés szempontból nyugalmas időszak, ám az újabb kutatások szerint meglepően sok testi-lelki változás és ezekből fakadó kihívás jellemzi. Mit tegyünk, ha a gyermekünk TikTokozni szeretne vagy méregdrága márkás cipőt akar? Mi a helyes szülői magatartás, ha pikkel rá a tanár? És hogyan segítsük, ha nála korábban indul meg a nemi érés?
A hároméves kislány elbújik az asztal alá és duzzog. Az óvodás dacosan közli az anyukájával: „nem szeretlek”. A hatéves krokodilkönnyekkel sír a pénztár előtt, mert nem kapta meg a legót. Miért hisztizik, zsarol és makacskodik a kisgyerek? Egyáltalán, mi számít manipulációnak, és hogyan reagáljunk rá?
