Mindenkinek ismerős a Luca széke, amellyel majd boszorkányt lehet látni karácsonykor. De miért ehhez az ünnephez kötődik? Egyáltalán ki volt Lúcia, és ki Luca asszony, és miért olyan gazdag a népszokások tárháza ezen a jeles napon? Kis Luca-napi körkép.
Egy felújított útszakasz átadásán vettek részt a gyerekek, műsort is adtak. Szél Bernadett, az LMP társelnöke ombudsmanhoz fordul az eset miatt.
Aki ezt a mostani szombatot munkanappá nyilvánította, az remélhetőleg nem nőnemű, és tart a háznál jó sok fokhagymát, hogy a boszorkányjárás napjának éjszakáján elhárítsa feje felől a bajt. Luca napja ugyanis kifejezetten dologkerülő-dologtiltó nap. Ezt a legegyszerűbb népek is tudják. Úgy, hogy a sütés, főzés is most már holnapra marad.
Még ma is misztikus köd lengi körül december 13-át: akadnak, akik tudni vélik, hogy az ilyenkor névnapjukat ünneplő Lucáktól „óvakodni” illik, mások a Luca-székét emlegetik vagy a karácsonyfa alá kerülő, e napon elvetendő Luca-búzát. De vajon mi az alapja az ismert és kevésbé ismert népszokásoknak?
Kevés olyan napunk van, amelyhez annyi babona, népszokás fűződne, mint Luca napjához, azaz december 13-ához. Noha a Luca-napi szokások – mint például a búzacsíráztatás, a hagymahéjból való jóslás, a székfaragás – eltűnőben vannak, a naphoz szorosan hozzátartozó pogácsát azért csak süssük meg. Nem boszorkányság, és ezzel garantáltan nem ártunk senkinek. Sőt.
A szokások szerint ezen a napon tilos volt a pénz kiadása és ekkor kölcsönkérni sem volt ajánlatos. Erre hívja fel a kormány figyelmét az MSZP.
