Párterápiás munkám során rengetegszer teszem fel a kérdést a klienseimnek, hogy vajon mennyire jó társai egymásnak. Sokan ilyenkor elbizonytalanodnak, és előfordul, hogy nem igazán értik, mire is gondolok. Ilyenkor hatalmas segítség, ha kéznél van egy jó szimbólum, amit használva fel tudjuk térképezni, hogy a pár tagjai hogyan élik meg kettejük szövetségét.
„Az első és legfontosabb szabály, hogy nem szabad egyedül merülni” – mondja a világrekorder szabadtüdős merülő, de a hipnoterapeuta és a lelkipásztor hivatása is hasonló a sportolók segítőiékéhez. Mindannyian jelen vannak mások számára.
Műfajából adódóan a zugevés rejtett zavar, így gyakran válik krónikussá – sok érintett a pszichológiai tanácsadás során arról számol be, hogy évek, évtizedek vagy akár gyermekkora óta jelen van az életében. Hogyan tudunk belőle kigyógyulni?
A kenyér az élet, az otthon és a bőség szimbóluma, de egyszersmind kifejezheti a személyiséget, válhat szorongás vagy bűntudat forrásává és jelezheti, éppen milyen életszakaszban vagyunk, melyik társadalmi rétegbe tartozunk. Tűzijáték után egy kis gasztropszichológia.
Minden családnak vannak dédelgetett ételreceptjei (sőt mint látni fogjuk: ételei), amelyek generációról generációra adódnak át. A kellemes íz csak egy dolog a vonzerejükben. Mi teszi ki a többit, miért ragaszkodunk annyira hozzájuk?
Mikor sétált utoljára erdőben? Pedig régóta tudjuk, hogy az erdő hangjai, a fák illata, a leveleken játszó napfény, a friss, tiszta levegő nyugalmat áraszt. Az utóbbi évtizedekben számos tanulmány igazolja, hogy jelentős egészségügyi előnyökkel jár a tudatos séta az erdő békés légkörében.
Nyaranta, bár a pokoli hőség néha megakadályoz ebben, sokkal több lehetőségünk van a szabadban lenni, és ezt érdemes kihasználni. Szinte nincs is olyan védőfaktor, amely ennél univerzálisabban javítaná a mentális és fizikai jóllétünket. De miért ennyire pozitív a természet hatása? Számít-e, hogy tenger mellett vagy a hegyekben töltekezünk? Tényleg érdemes rendszeresen megölelni egy fát? És mennyi időt kell legalább a szabadban lenni, hogy mérhető hatása legyen?
A keleti hagyományokban ismert női és férfiminőségek nem ellentétei egymásnak – ha harmonikus kapcsolatot hozunk létre közöttük, segítik az életünket, mindennapjainkat.
Valóban igaz, hogy a szex elad? Szerzőnk nemcsak a reklámbiznisz alaptörvényének ered nyomába, hanem bemutat néhány emlékezetes reklámszexbotrányt, sőt a vámpírhatást is. A fő kérdés mégis az, mit tervezzünk az Y-generációnak, amelyik teljesen rezisztens a hagyományos szexis hirdetésekre.
Minden nő tudja, akinek több partnere is volt: a férfiondó íze különböző. De mitől is függ ez? És miért készítenek belőle ételt, sőt bőrápoló szereket?
Szitkozódásainkba élvezettel szőjük bele a szexuális jellegű szavakat, nincsenek ezzel máshogy más nációk tagjai sem. A különbség főleg a testrészek és a rokonság tagjainak kiválasztasában mutatkozik: nagyon vigyázzunk, hogy éppen melyiket használjuk, ha már mindenképpen csúnyán akarunk beszélni.
Mindenki retteg tőle, pedig bármikor beüthet. A közös vakációtól a terápiáig szerencsére sok minden segíthet. És jó tudni: bár esetleg „leblokkolódott” a szexuális vágy, azért még ott van.
Milyen lehet a Magyarországon egyedüli, rejtélyes Intimitásközpont, ahol a pszicho- és szexterápiák mellett érzéki masszázsokat, női és férfirituálékat hirdetnek? Ezoterikus szexcentrum, netán előkelő bordélyház? Kíváncsiak voltunk, szerzőink pedig hagyták magukat kényeztetni.
Az érintések a magzatkortól a halálunkig elkísérnek minket. A testi kontaktus leginkább kitüntetett periódusa a csecsemőkor mellett a szerelem időszaka, de az érintés a tartós párkapcsolatban fennálló viszony kiváló jelzőrendszere is. Minősége, hiánya, illetve túlzásba vitele csalhatatlanul a résztvevőkről szól.
Nemi kapcsolatok bonyolult hálózata szövi át a társadalmat. A nemi vágy nem bűn. A nemi ösztön meghatározza a viselkedést, alakítja a civilizációt. Ezek sokáig nem voltak maguktól értetődő állítások, sőt eretnekségnek számítottak.
Néhány millió év alatt a túlélés feltételei és lehetőségei gyökeresen átalakultak, a vonzalom, a párválasztás törvényei viszont szinte alig változtak – állítják a szexualitást evolúciós szempontból vizsgáló pszichológusok és biológusok. Páncélok vagy bankkártyák, egyre megy, a lényeg a „génharc”, a minél több túlélő utódért folytatott ádáz küzdelem.
Sok kisgyerek felfedezi, hogy nemi szerveinek ritmikus dörzsölése, simogatása különleges izgalmat okoz. Rólunk, felnőttekről és a szexualitáshoz való viszonyunkról szól, miképp reagálunk e természetes és fontos élményre.
Nem világos, hogy a szerelemnek van-e illata. Annyi azért bizonyos, hogy a párválasztásban szerepet játszanak a kémiai üzenetek, és nemcsak a hatékony szaporodás, hanem a viharos vagy éppen a tartós együttlét esélye felől is olyan csatornán kapunk tájékoztatást, amiről sokáig egyáltalán nem is tudtunk.
Mennyi szexuális hatás érheti a gyermeket? Mennyire természetes a belőle áradó szexualitás? A gyermekkori egészséges tapasztalatoknak meghatározó szerepük van.
Megzabolázhatatlan, állati az ösztönvilágunk, amely időnként előbújik belőlünk? Kordában kell tartani, ketrecbe zárni, mert egyébként pusztító, romboló erő? S vajon hogyan hat ösztönvilágunkra, szexualitásunkra a ketrec, a megfelelés a társadalmi elvárásoknak, a kultúra által szabályozott, kognitív korlát, a jólneveltség?
