Az eutanázia mindeddig szőnyeg alá söpört, ki nem beszélt jogi, morális és orvosszakmai részleteinek előszedése jótékonyan elvonja a figyelmet arról a kérdésről is, miként lehet az ország három tucat kórházát hetek alatt államosítani, részletes megvalósítási és működtetési tervek nélkül.

A menet közben kialakuló államosítási koncepció része a budapesti egészségügyi ellátórendszer átszabása is, amelyben fontos szerepet játszik az Uzsoki Kórház. Ez ugyanis a főváros onkológiai centruma, az elmúlt évek közel 10 milliárd forintos nagyberuházásainak köszönhetően pedig korszerű infrastruktúrájú, jól felszerelt intézmény. Így bekebelezése több mint kívánatos lenne a Semmelweis Egyetem vagy az Állami Egészségügyi Központ számára is. Mindkettőnek ellátási központ szerepet szán az államtitkárság, ám ehhez egyik intézménynek sincs meg maradéktalanul a szükséges háttere. Nemcsak az Uzsoki, hanem annak vezetői széke is tét lehet a színfalak mögött zajló vetélkedésben. A korábbi főigazgató, Golub Iván megbízását április végén megújította a Fővárosi Közgyűlés – úgy tudni, a főpolgármester aktív támogatásával. Az egészségügyi topmenedzserek körében azonban tartja magát az a szóbeszéd, mely szerint a legmagasabb fideszes körök támogatását bíró ellenjelölt nem törődött bele, hogy alulmaradt a küzdelemben. Mint ahogy az is benne lehet a pakliban, hogy magának a hírbe hozott kórházi osztálynak a vezetése keltette fel valaki érdeklődését.

A betegek azt sem tudják, mihez van joguk

Hosszú vajúdás után lett európai szintű az eutanázia jogi szabályozása Magyarországon, ám ezt az orvosi gyakorlat nem követi  – írja a HVG a kegyeshalál történetét bemutató cikkében.

A magyarországira meghatározó befolyással bíró német jogalkotás történetében először 1921-ben javasoltak büntetlenséget arra az esetre, ha valaki olyan beteget segít halálba, akinek gyógyíthatatlanságát három egymástól független orvos szakértő igazolja. A törvényjavaslat azonban elvérzett. A nemzetközi trendeket megelőzve és azokkal szembemenve Magyarországon az 1972-es egészségügyi törvény kőbe véste, hogy „az orvos az általa gyógyíthatatlannak vélt beteget is a legnagyobb gondossággal köteles gyógykezelni”. Majd a végső stádiumú betegek önrendelkezési (köztük a közfelfogásban passzív eutanáziaként ismert) jogának – az előzetes alkotmánybírósági véleményezést követő – 1997-es törvénybe iktatásával viszont a magyar jogalkotás a német vagy a svájci törvényhozást is megelőzte. Más kérdés, hogy a gyakorlat e téren is messze van még a nyugat-európai országokétól.

A cikkeket a HVG e heti számában olvashatja.