A vaslady bronz ladyvel. Számító kacérkodás? |
A
Margaret Thatcher: Hosszú út Finchley-ig (The Long Road To Finchley)
című filmben egy, az 1950-es évek elején játszódó jelenetben Thatcher és Heath együtt táncol egy elegáns gálaesten, és a hosszú fehér kesztyűt viselő Margaret Roberts a férfi fülébe sugdos, mintha felkínálkozna neki. Sir Edward Őfelsége miniszterelnöke volt 1970 és 1974 között, 2005-ben, 89 évesen, agglegényként halt meg. Elutasítja Maggie közeledését, aki így jobb híján úgy dönt: elfogadja egy szolid üzletember, Dennis Thatcher udvarlását és hozzá megy feleségül.
Annak ellenére, hogy napjainkban a történészek immár kész tényként fogadják el Heath homoszexualitását – állítólag viszonya volt Graham Chapmannel, a Monty Python társulat egyik tagjával –, a BBC-filmben megbánja, hogy kikosarazta a későbbi vasladyt, és romantikus szorongás vesz rajta erőt, amikor újraolvassa egyik régi levelét, és a papíron hajdani, elveszett illatokat keres.
A filmet júniusban mutatják be a BBC egyik digitális csatornáján. A forgatókönyvet Tony Saint írta, aki megpróbálta „könnyed és kreatív módon elképzelni”, mi történhetett a két politikus között a színfalak mögött, és mi volt az oka annak, hogy az 1970-es években Margaret Thatcher, egy nagyon energikus, erőteljesen jobboldali politika irányítója miért harcolt olyan elkeseredetten a mérsékelt, pragmatikus Heath ellen, és miért tekintette őt veszedelmes ellenfélnek.
A tévédráma azonban máris feldühítette a 82 éves Lady Thatcher híveit, különösen azért, mert azt sugallja, hogy Heath elcsábításának kísérlete nem csupán szerelmi kitörés volt, hanem a mindenáron való politikai karrier ambíciójából fakadt. Azonnal záporozni kezdtek a cáfolatok. Michael Dobbs, a brit konzervatív párt volt elnöke „ostoba kitalációról” beszél. Ann Widdecombe, ismert jobboldali képviselő azzal vádolja a BBC-t, hogy „szemetet” sugároz, és emlékeztet arra, hogy a feltételezett csábítás idején Heath csupán egyszerű képviselő volt, ezért nemigen tudta volna segíteni Thatcher karrierjét. Ugyancsak „totális fantáziálásnak” minősítette a filmet John Campbell, Margaret Thatcher egyik életrajzírója, és osztotta ezt a véleményt Heath biográfusa, Denis McShane, aki mellesleg munkáspárti képviselő.
