Szerepek, viszonyok, játszmák: ezek között éljük mindennapi életünket. Hol irányítók, hol irányítottak vagyunk. Időnként mi lehetünk – tudásunk, pozíciónk miatt – a domináns fél egy-egy helyzetben, de az alárendeltséget is gyakorta meg kell tapasztalnunk. S bár ez a hullámzás természetes, egyre gyakrabban történik meg, hogy nem tudjuk elviselni, ha nem a mi kezünkben van a hatalom. Szakértővel beszélgettünk.
„A dominancia iránti vágy azért vált ilyen hangsúlyossá, mert az életünk tele van mindenféle szorongással: féltjük az állásunkat, rossz helyzetben vagyunk egzisztenciálisan, nem jól működnek a kapcsolataink. Sokszor az egyetlen örömet, jó érzést az adja, ha a lehető legtöbb alkalommal felülkerekedhetünk a többieken” – mutat rá az egyre általánosabbá váló viselkedésforma hátterére Tari Annamária, pszichológus.
Ha kíváncsi a cikkre, kattintson!
A kulturális tárca nem tudta megtartani a külföldi kulturális intézeteket, a külügy vette át.
