„Mindig nagy mesterei voltunk az önbecsapásnak” - mondta a képünkbe a májas szakember, Lóka Csaba is, akivel a Bűvös szakács MBT kiábrándított minket a hízott libamájak valódiságából a közelmúltban. Állítólag van rá 10 százalék esélyünk - világtermelésileg -, hogy igazival találkozzunk. A remény hal meg utoljára.

Nagyanyáinknak bezzeg nem okozott gondot, hogy a libamáj valódiságán törjék a fejüket. Mentek a piacra a libás asszonyhoz, vették az egész szárnyast. Ha otthon a bontáskor kiderült, a kofa álszenten esküdözött a derék gágogóban lapuló jókora májra, jaj volt neki legközelebb. A piacról biztos elűzték előbb-utóbb a szavahihetetlent.

null

S amennyiben megfelelt, hogy sütötték a májat? A lehető legegyszerűbben. Legalább annyi zsírban, amennyit a súlya diktált. Autentikus forrásként ezúttal nem a saját nagyink recepttárában kutakodtunk, nem mintha nem lett volna mestere a libamájsütésnek. De nemcsak nekünk volt nagymamánk. Sós Péter János bő fél évtizede karcsú kis kötetbe szedett recepteket anyai nagymamájának emlékére (Nagymamának szeretettel.) Ebben a legeslegébb való leírás éppen a hideg libamájé zsírjában.

Lássuk, hogy nem cifrázta a tökéletest bizonyos Palkutyin Katalin anno. Mellesleg a hálás utód így ajánlja a receptjét: ”A hideg libamáj, ahogyan a nagymama csinálta, világszenzáció. Ki ne emlékezne azokra a hideg téli, gyermekkori estékre, amikor a jó vastagon megkent libazsíros kenyérre szép vékony szeletekben rákerült a máj”. Szerzőnk megelőzte a korát, és már évekkel ezelőtt a figyelmünkbe ajánlja, hogy nem kell feltétlenül méregdrága érlelt, fehér libamáj, megteszi az úgynevezett pecsenye máj is. Sőt: a kacsamáj is nagyszerű sütve…

A legeslegfontosabb, hogy ne legyen se túl kicsi, se túl nagy a májunk. Ideálisan minimum fél, maximum egy kilót nyomjon. 1 kiló libamájhoz 1 kiló libazsír kell! Tetszik érteni az arányitást? A zsírt felolvasztjuk egy alkalmatos edényben - közben menjen a szagelszívó, vagy szellőztessünk rendesen -, és nem teszünk bele sót. Egyébként kockára vágott libahájat izzasztva még a zsírt is magunk nyerhetjük ki a májunkhoz, ha van rá időnk és bírjuk a szagokat. De szép sárga, ikrás libazsírt talán a hamisítás veszélye nélkül vehetünk készen, dobozolva is piacon, hentesnél, baromfisnál. Beledobunk egy fej felkarikázott hagymát, 3-4 fokhagymagerezdet, és csipet őrölt édesnemes pirospaprikát (csak óvatosan, mert azt is hamisítják!).

Amikor a zsír már meleg, de még nem forró, belehelyezzük a májunkat, amit előzőleg gondosan megszabadítottunk az esetleges csúnya erektől. A lebenyeket kicsit széthajtva megláthatjuk a vastag eret, amit lefelé óvatosan húzkodva likvidálunk. Lefedve 8-10 percig forraljuk, majd fedő nélkül megismételjük ugyanennyi időre ugyanezt.

Stiller Ákos

Lényeges, hogy a máj már ne legyen nyers, de még ne is keményedjen meg. Ebbeli állapotában átszedjük egy jénai tálba – ha mégis vércsíkok-cseppek nyomát lelnénk a tálban, tegyük még vissza 4-5 percre. A lábosban maradt zsírt kiforraljuk annyira, hogy csöpp nedvesség sem maradjon benne. Aztán rászűrjük a májra, hogy teljesen ellepje, mellé tehetjük a hagymákat is. Most sózhatjuk, akár pici örőlt fehér borst is elbír.

A forró, tiszta zsírban nyeri el méltó befejezését a hagyományos, legegyszerűbb, ám tökéletes libamáj. Ha kihűlt, tegyük biztonságos, hideg helyre, várjuk éhesen, amíg megdermed és szeletelhető lesz.

Tipp: A libamájat felhasználás előtt egy éjszakára tegyük jeges vízbe vagy sós tejbe, szép lesz a színe, és rendesen "kivérzik".