A talpa élén járhatott az ember egyik elődje

Az Australopthecus sedibának nevezett őslény két példányának - egy nőnek és egy gyereknek - csontmaradványaira 2008-ban bukkantak Dél-Afrikában. A négyéves elemzés révén sem sikerült a fajt elhelyezni az emberiség evulúciós családfájának pontos ágán. Mindazonáltal néhány viselkedési, mozgási sajátosságot valószínűsíteni tudtak a kutatók. A legkülönlegesebb a lény járása lehetett: mivel talpának sarokcsontja meglehetősen keskeny - majoméhoz közel álló -, ezért valószínű, hogy két lábon járás közben nem a sarkával kezdett a földre nehezedni lépésenként, hanem talpa élével. A lény mellkasának bordázata felül keskeny, és így a majoméhoz hasonlít, alul viszont kiszélesedik, ezért inkább emberi. Csigolyából ugyannyi volt neki, mint a modern embernek, a háta mégis hosszabb lehetett és rugalmasabb. A fogazat ugyancsak mutat emberi jellegzetességeket, de primitív sajátosságokat szintén. A - dél-afrikai, amerikai, brit - kutatók arra jutottak, hogy a lény nagy valószínűséggel ügyesen csimpaszkodott és közlekedett fákon, ugyanakkor felegyenesedve járhatott a földön. A tudósok szerint közelebb áll a mai emberhez, mint a híres Lucy, aki 3,2 millió évvel ezelőtt élt. Az ő maradványai szintén Afrikából kerültek elő, bár annak keleti feléről.