Az európaiak közel felének vérében van gyomirtó

Ez az első alkalom, hogy ilyen széles körben, Európa-szerte vizsgálták ennek a hatóanyagnak az előfordulását az emberi szervezetben. A Föld Barátai Európa és a Magyar Természetvédők Szövetsége által Magyarországon is elvégzett vizsgálatokban a kísérletben résztvevőknél tízből három esetben mutatták ki vizeletből a glifozátot - adta hírül közleményben a természetvédők szövetsége.A glifozát világszerte az egyik legszélesebb körben alkalmazott gyomirtó, nagy mennyiségben használják például génmódosított növényekre, például szójára, amelyet takarmányozási céllal importálnak Európába. A hatóanyagot többnyire Kínában gyártják. Az élelmiszerekben vagy ivóvízben való előfordulását a kimutatás bonyolultsága miatt ritkán veszik észre. "Még nem tudjuk, hogy honnan kerül be a szervezetünkbe, mennyire elterjedt, illetve mi is történik vele a testünkben" - jelentette ki Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezető.A programvezető úgy véli, az a tény, hogy az európai városokban élő emberek testében jelen van ez a gyomirtó, azt mutatja, hogy máris túlzásba vitt a használata, valamint aggasztónak nevezte, hogy bizonyos cégek kérelmet nyújtottak be olyan génmódosított növények termesztésének engedélyezésére, amely elkerülhetetlenül ennek a gyomirtónak még nagyobb mértékű használatához vezetne. Európában a glifozátot széles körben használják a gazdák azért, hogy vetés előtt vagy a vetőmagok kicsírázása előtt megszabaduljanak a gyomoktól. Betakarítás előtt a repcét, a kukoricát, illetve a napraforgót is permetezik ezekkel a készítményekkel, hogy a táblán szárítsák a betakarított terményt. Ez a legelterjedtebb gyomirtó a brit szántóföldeken, Németországban a mezőgazdasági területek 39 százalékán használják, de Magyarországon is sok helyen alkalmazzák. Felhasználásának mértéke Európa-szerte nő.Jelenleg tizennégy glifozáttűrő, géntechnológiai úton módosított fajtacsoport vár termesztési engedélyre az Európai Unióban. A vizsgálati mintákat a németországi Medizinisches Labor Bremen munkatársa, Hans-Wolfgang Hoppe elemezte, a részletes eredmény itt olvasható.