Igen, úgy tűnik Blumenthal is tud derék háziember lenni. Otthon viszonylag hétköznapi stílusban főz, persze nem éppen hétköznapiakat, de legalább megvalósíthatókat. Vaskos, elegáns, csodálatosan fotózott könyv a perfekcionizmusa miatt rettegett csúcsséf otthoni praktikáit bemutató “Heston Blumenthal otthon” című kötet, amely jó ideje hozzáférhető magyarul is. Maga a kiadvány is műalkotás, akárcsak Heston remekei, csak a könyv kevésbé illékony. A fotókból pedig úgy véljük, sikeres kiállítást rendezhetnének a londoni Tate Galleryben, de minimum a New York-i Culinary Institute Of Americában, ahonnan újabban a legjobb francia konyhát vivő séfek szoktak kikerülni, Párizs leplezetlenül rosszindulatú pillantásaitól kísérve.

A brit rémséf persze itt sem tagadja meg magát, s nem baromfi kenőmájasból készült szendvicskrémet ajánl, hanem ilyesmik szerepelnek a fejezetekben: kagylótatár fehércsokoládé-habbal, umamileves posírozott makrélával meg quinoa szusi, de hát a nimbuszra adni kell, még egy ilyen – hestoni szemmel – végtelenül leegyszerűsített szakácskönyben is. Ha viszont túltesszük magunkat ezeken a – mellesleg a nevük alapján a feltételezettnél sokkal könnyebben elkészíthető – fogásokon, akkor igazi gyöngyszemeket találunk: a sütőben sült ropogós-omlós burgonya, az ökörfarok vagdalt, a crème brûlée-módra elkészített csirkemájhab mind-mind olyan étel, amely problémamentesen előállítható. Bár ezt nem feltétlenül kell nekünk majd bevallani vacsorára hívott vendégeink áhítattal vegyes irígy pillantásainak a kereszttüzében.
Amúgy többek között Blumenthal választ ad egy olyan kérdésre, amely nem keveseket hosszú évek óta (mióta többek is többet ingáznak a Csatornán túlra) gyötör: mit lehet kezdeni a britek kultikus élesztőkrémével, sörlekvárjával, vagy mi a fenével, vagyis a Marmite-tal? Mert ezt többnyire pirítósra vagy vajas kenyérre kenve fogyasztják, s nagyjából egyenlő arányban gyűlölik és imádják világszerte. Utóbbiak javára billenhet a mérleg, mert Blumenthal a Marmite-erőlevest is kotyvaszt az otthoni tűzhelyen. Tartunk tőle, hogy ez nem lenne túl népszerű nálunk, így mi egy másik, pofonegyszerű recepttől ihletődtünk. Hihetetlenül könnyű.
Ötfűszeres kacsamell filé
2 kacsamell filé
1 evőkanál kínai ötfűszer keverék (nem kell érte spéci boltokba menni, szinte mindenhol ott a polcokon)
kevés só
kevés olivaolaj
A kacsamelleket ujjnyi vastagra felszeleteljük, sózzuk, beleforgatjuk a fűszerkeverékbe. Az olivaolajt füstölésig hevítjük egy serpenyőben, és rádobjuk a hússzeleteket. 4-5 perc alatt készre sütjük (félidőben megforgatjuk). A sütési idő lehet rövidebb is, ha kevésbé átsütve szeretjük a kacsamellet.
Köret: kevert saláta, metélőhagymás krumplipüré