Jelenleg a drogról való beszéd Magyarországon a leggázabb téma, olyan téma, amit a sajtó is a lehető leggázabb módon tárgyal. A sajtóban nem a realitások, hanem az extremitások jelennek meg. Az ugyanis nem hír, hogy egy társaság egy buliban elszív egy spanglit, majd hazamennek aludni.

A fenti megállapítások „a Zachertől”, a jelenleg a Honvéd kórház sürgősségi osztályát vezető Zacher Gábor sztártoxikológustól származnak. Zacher nem véletlenül lett annyira népszerű, az ország egyik legjobb előadója. Magas szintű szakmaiságát ugyanis remekül képes tolmácsolni. Időnként egy-egy beszólására a közönség leesett a székről nevettében.

Merkel-fikázás után három mondat a kopasz szakállastól

Mint azt már rebesgettük, a doktor egyik legnagyobb problémája, hogy a média (és ne felejtsük el, hogy a magyar lakosság átlagban napi 5 és fél órát ül a televízió előtt) eltorzítja a kábítószerek témáját. A törökszentmiklósi eset kapcsán is borzasztónak ítélte meg a televíziók, és főként a kereskedelmi televíziók szerepét.

Képünk illusztráció

police.hu / Erdei Mihály

„Este rémhíradó van, Merkel-fikázás után jön a Magyarország jobban teljesít, majd három mondatot bevágnak a kopasz, szakállas toxikológussal készített interjúból, utána jönnek az ormányosmedvék, akik most születtek a veszprémi állatkertben.”

A mai ötveneseknek ráadásul semmiféle tapasztalatuk nincs a témában. Az információkat a televízióból gyűjtik. Ugyanis míg a hatvanas években szocializálódott nyugati populációnak van első kézből származó élményei, addig, mint Zacher fogalmaz: „az én korosztályomnak segédlila gőze nincs a témához, mert Magyarországon a klasszikus kábítószerek ismeretlenek voltak”.

A rendszerváltás után mi is célország lettünk, azonban ezek évtizedek óta ismert szerek voltak, ismert hatásmechanizmusokkal. Ha valaki átolvasta a szakirodalmat, három hónap alatt up to date lehetett a témában.

Sanghaji nagyüzemekben készülnek a legveszélyesebb drogok

2008 körül azonban felrobbant a világ, megjelentek a szintetikus dizájnerdrogok a piacon. Ezek hatásmechanizmusával, toxikológiai profiljával nem vagyunk tisztában. Például a  szintetikus kannabinoidszármazékok, utcai nevükön biofüvek, melyek neve rendkívül megtévesztő, ugyanis teljes mértékben szintetikus hatóanyagokat tartalmaznak. Ezek erőssége legalább 20-30-szorosa a normál marihuánának. A neten úgy is jellemzik a hatásukat, hogy „Like a hammer falls in your face” (mintha arcba vágnának egy kalapáccsal).

Átlag három és fél naponta jelenik meg új szer a piacon, amelyek általában Sanghajban készülnek. Itt nem Breaking Bad-féle lakóautós fusimelót kell elképzelni. A laborok állami szemhunyás mellett nagy vegyi gyárakban működnek, és horribilis összegekkel a legális piacról átcsábított nagyon profi vegyészek dolgoznak ezekben.

Az elit és a szegénységi droghasználat

Zacher néhány érdekes adatot is elmondott a magyarországi droghasználókról. A szerhasználók aránya a magas végzettségűek között a legmagasabb, Budapesten körülbelül 40 százalékos. A másik véglet a szegénységi droghasználat. Minél kisebb a családi jövedelem, annál erősebb a szerhasználat. Ezek az emberek a saját pszichoszociális gettójukban élnek.

Dr. Zacher Gábor betegével a Péterfy Sándor utcai kórház Klinikai Toxikológiai osztályán

MTI / E. Várkonyi Péter

„Nem lehet kitörni. Apa iszik és dobálja a pénzt a gépbe, anyuka napi öt órában tévézik és dobálja magába a 'leszarom tablettát'. Ennek kapcsán fel kell idéznünk egy tabut. Ma Magyarországon a gyógyszerfüggőség tabutéma, holott 70 ezer nyugtató, és 100 ezer hashajtófüggőnk van.”

Még egyszer a média torzításairól: Magyarországon évente körülbelül negyvenöten halnak meg kábítószerektől. Tekintve hogy évente 45 millió droghasználat történik, minden egymilliomodikra jut egy ilyen eset.

A különböző szerek biztonságosságáról Zacher annyit mondott: „Nem én mondtam, de ha valaki mindenképpen ki akar valamit próbálni, akkor az a THC legyen.”

A Macintosh titka, hogy nem kockák dolgoztak rajta

Mérő László pszichológus-matematikus a konvertálható tudásról beszélt. Kiindulópontja: ma már az emberek fele meg tudja termelni azokat a javakat, amelyek a mindennapi életünkhöz szükségesek. A többiek azt termelik (és ez egyre nagyobb százalékban jelenik meg az idő előrehaladtával), amelyek nem feltétlenül szükségesek az életünkhöz, csak egyszerűen jobban érezzük magunk tőle. Lásd iPhone.

A mai üzleti gondolkodónak álmodozónak, intellektuális kalandornak kell lennie, alapképzettsége akármi lehet, és amit csinál, azt nem tankönyvből tanulta. A konvertálható tudás tehát annyit jelent, hogy egy bizonyos területen megszerzett tudásunkat más területeken is hasznosítani tudjuk. „A Macintosh sikerének egyik titka, hogy zenészek, költők, festők, zoológusok, történészek dolgoztak rajta.”

Mérő László

Stiller Ákos

A korábbi századokban az jellemezte az okos embert, hogy előre ki tudta számítani a jövőt, és speciális szaktudással rendelkezett. Mára ez megváltozott. A mai jellemzők: tudja, hogy a jövőt nem lehet előrejelezni, azonban mégis tud alkalmazkodni hozzá. Tudása pedig bármikor, bármire konvertálható tudás.

„Pálferi” atya az életbölcsesség útját vázolta

Pál Ferenc „sztárpap” előadásán voltak talán legtöbben a teremben. Arról beszélt, hogy miként juthatunk el az élettapasztalattól az életbölcsességig. Ebben a folyamatban pedig a legfontosabb a gyermeki kíváncsiság.

Érdekes módon a döntés teljes szabadságakor nem a szabadságot, hanem a szorongást éljük meg. Ráadásul három emberből kettő egy jó döntés után sem érzi jól magát. Hogyan lehet mégis az életbölcsesség felé haladni?

Pál egy négy lépésből álló utat vázolt fel nekünk. Az első lépés az érzékelés, az érzékszervekkel való tapasztalás. A második az élmény feldolgozása az elemző gondolkodás révén. Ide tartozik az az alapvetés, hogy egy cselekvés esetén a tervezési fázisban az enyhe pesszimizmus, míg a megvalósításkor az erős optimizmus a leghatékonyabb. Az életbölcsesség felé haladó út negyedik állomása a döntés, mely mögött erős motivációnak kell lennie. És ne feledjük el: nagyobb bajunk van abból, ha nem döntünk, mint ha rossz döntést hozunk. A negyedik lépés pedig a cselekvés. Hiszen leginkább az vagyok, amit cselekszem.

Egy sorozat, ami közelebb hozta a pszichológiát

Hosszas szervezés, és az HBO-val való egyeztetés előzte meg Mácsai Pál és Bányai Éva professzorasszony beszélgetését a Terápia című sorozatról. Megtudtuk, hogy bár Mácsai mindig sok időt tölt a szerepre való készüléssel, jelen esetben ez nem így történt. Az első kérdés arra vonatkozott, mennyire terhelte meg a szerep a színészt.

Mácsai Pál a Terápia forgatásán

HBO

„A színész hozzászokik ehhez. Persze a színpadi játék egy gyermeki önfeledtségből táplálkozó szakmai végrehajtási feladat, azonban itt azért mégis csak 250 napot töltöttem el egy ember bőrében. Ez azért le tudja darálni a magánéletet.”

A filmbeli Dargai András számos szakmai etikai hibát vét, azonban Mácsai szerint egy drámai hős definíció szerint tökéletlen.

Mácsai és Bányai egyetértettek abban, hogy talán a sorozat javíthat a pszichológia Magyarországon még mindig meglehetősen rossz megítélésén. Megjelenésekor „fakszninak” tartották, majd imperialistának titulálták, talán a hetvenes évekre normalizálódott a helyzet.

És igen, társadalmi szinten is foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel. Hiszen, mint Mácsai mondta: „sok mindennel kapcsolatban kussolunk. A önismeretben, az önmagunkkal való szembenézésben van restanciánk”.