Van, aki bevallja, hogy a Főzdefesztet addig szerette igazán, amíg nem nőtte ki a Mikszáth teret. Másoknak mindegy, csak legyen valahol, mennek a csapok után. Igazi sörfan természetesen tudomásul vette, hogy alábbhagyott a forradalmi lendület, a résztvevők elérték céljaikat, integrálódtak a rendszerbe, a forradalmi sörök megkapták a kellő publicitást, kocsmák egész sorát szerelték fel kézművessör-csapokkal, boltok alapozták bevételeiket a kézműves sörök forgalmazására és kisüzemi sörfőzdék adtak el olyan mennyiséget söreikből, amit soha nem reméltek és sokan kaptak kedvet a sörfőzéshez is.

Az más kérdés, hogy a sörforradalom szele mennyire legyintette meg a fogyasztókat a fővároson kívül. Mert ez egy erősen Budapest-centrikus hevület volt. Annyit mindenesetre sikerült elérni vidéken is, hogy egy ideje a helyi főzdék környékén már nemcsak olcsóbb lágert, hanem jóval drágább ale-ket is kaphatnak a vendégek. Szóval cinikusan azt mondhatnánk: Budapest jókora forradalmi sörfejként éktelenedik kis hazánkon, és ez így van akkor is, ha a sörfőzdék nagyobb hányada vidéken, a Dunán innen található.

Természetesen a Főzdefeszt alapítói minden dicséretet megérdemelnek. Az általuk megteremtett publicitás sokaknak kedvet csinált a különleges sörökhöz, megnyílt egy ajtó a felsőerjesztésű sörök izgalmas világához, és lendületet kaptak a házi- és gerillafőzők is. S ami a lényeg, hogy a Főzdefeszt nem sejtett sokaság érdeklődését keltette fel „alles cuzammen” a sör iránt.

Az idei Főzdefeszt a lágerek látványos visszatérését ígérte – lehetőséget adva, hogy a kisüzemek bizonyítsák, nem csak az ale-k komlóbombáiban képesek nagyot alkotni. A lágerek azonban jóval kényesebbek, érzékenyebbek és a hibák sokkal élesebben jelentkeznek, hiszen természetüknél fogva itt nem lehet mindent a komló elsöprő íze mögé rejteni. Ahogy eddig, ebben a versenyben is a megszokott, sörfőzői képességekkel és tudással megáldott főzdék – Békésszentandrás, Monyó, Zips, Kapucinus, Kiss Tomi – szálltak be és szerencsére nem tévesztették össze a lágert a pilsenivel. Így gyönyörködhettünk baltic porterben, viennában és hoplagerben is. A többség azonban maradt az eddig jól bevált IPA-EPA-APA-gyümölcsös felsőerjesztésű vonalon. Aki tehát kilátogatott a Főzdefesztre, nem csalódhatott nagyot, azt kaphatta, amit eddig is megszokott az első magyar kézműves sörfesztiváltól és túl sok új sörkockával sem találkozhatott a régi törzsgárda. A Vári nővérek jópofa műsora is ismerős volt tavalyról, de még mindig jó körítés volt a „márka” a tavalyihoz hasonló, de más komlók felhasználásával főzött summer ale-nek bemutatásához.

Szent András sörfőzde

A szervezés professzionális volt – nem érdemes rugózni a fizetős WC-n, a kötelező poháron, mert ez teljesen normális, épp úgy, mint a foci-Eb-s kivetítő. Aki ezzel nem tud kibékülni, az – hiszen a Főzdefeszt söreinek kb. 80 százalékát beszerezheti pesti kocsmákban és sörboltokban – akkor sem jött volna ki, ha a hétvége főszereplőjévé nem az eső lép elő, mely őszinte sajnálatunkra gyakorlatilag elmosta az eseményt. Mégis úgy érezzük, süthetett volna hétágra nap, a Főzdefeszt egyre inkább szépen illeszkedik a sörfesztiválok sokaságába. A lágerek visszatérése sem keltett – egyelőre – olyan érdeklődést, ami egyértelműen megmutatta volna a „sörforradalom” erősségét, sokszínűséget. A főzdék jelentős hányada még tanácstalannak tűnik, és nem döntött, hogy valóban érdemes-e nyitni – a 90-es években egyszer már zsákutcának bizonyuló – lágerek felé.