"Az utóbbi időben már többször feltettem magamnak a kérdést, hol leszek majd 60 évesen" – kezdi a punk rockerként ismert Téglás Zoli, miután talpig üzletemberként felöltözve megjelenik Los Angeles-i irodájában. "25 évesen még nagyon klassz, amikor hónapokon át turnézol a zenekarral, de aztán ahogy öregszik az ember, egyre inkább szeretne egy másik, normálisabb állást, amire mindig számíthat."

1994 óta tagja a dél-kaliforniai Orange Countyban alapított Ignite zenekarnak, de énekelt a Pennywise együttesben is, sőt zenei karrierje során más bandákkal, többek közt a Motörhead, a The Misfits és a Social Distortion csapatával is együttműködött.

Facebook

A magyar felmenőkkel rendelkező, Los Angeles-i születésű énekes kiskora óta rendszeresen jár Magyarországra, mostanra pedig már kétlaki életet él: ingázik Orange County és Veresegyház között, ahol gyerekként rengeteg időt töltött nagyszülei házában.

Zoli azt mondja, korábban szinte csak a zenéből élt – rengeteget koncertezett nemcsak Amerikában, hanem Európában is – az utóbbi időben viszont egyre többször felmerült benne, hogy valami mást is keressen az együttes mellé.

„Turnék nélkül nem tudsz jól élni” – magyarázza. „Az pedig olyan, mint egy darálógép, amiből nem tudsz kiszállni, és nem is lehet mást csinálni mellette. Én sem tudtam annyi időt szánni a nonprofit cégemre, mint amennyit szerettem volna.”

A börtönben lett pelikánvédő

2009-ben alapította testvérével közösen a Pelican Rescue Teamet Orange Countyban, hogy megvédjék a ritka madárfaj példányait az emberi bántalmazástól. A természet és az állatok iránti elköteleződés azonban már jóval korábban megvolt benne, a nonprofit cég alapítása is egy ebből fakadó gyerekkori csínnyel kezdődött. Éjszakánként testvérével rendre elrontották az erdőt irtó gépeket, homokot szórva az alkatrészeik közé, míg végül elkapták és börtönbe csukták őket. "Akkor azért eléggé be voltunk szarva."

MTI / Nyikos Péter

Végül sikerült megúszniuk a dolgot, közmunkára válthatták a börtönbüntetést: kaptak egy könyvet, abból kellett kiválasztaniuk, milyen munkát végeznek majd. "Kinyitottam a könyvet, és az első, amit megláttam, egy pelikán képe volt. Azonnal rávágtam, hogy én ezt akarom – így kezdtünk el pelikánokkal foglalkozni, amit aztán annyira megszerettünk, hogy éveken át folytattunk a testvéremmel. Ő egyébként állatorvos lett végül."

Pelikánok után emberek

Bár zenei karrierje miatt később egyre kevesebb ideje jutott a madarak mentésére, a természet és az állatok iránti lelkesedése azóta sem hagyott alább, később pedig az emberek felé irányuló segítő szándékká teljesedett.

Pogonyi Nóra

Téglás Zoli ma a White Rabbit Partners médiacsoportjának egyik vezetője. A cég olyan alkohol- és drogrehabilitációs központok létesítésével foglalkozik, ahol a járóbeteg és bentlakásos intézmények egymással szoros együttműködésben, központilag irányítva segítik a páciensek gyógyulását. Bár Zoli állítja, sosem használt drogokat, de a közvetlen környezetében számtalanszor tapasztalta, hogyan tesz tönkre családokat és embereket az anyag.

"Zenészként igazából nem élsz normális életet. Akkor kelsz fel, amikor akarsz, másfél órát dolgozol egy nap, turnébuszban élsz, annyit iszol és bulizol, amennyi jólesik, és ha egy kicsit is bejönnek a dolgaid, akkor kezded úgy érezni, hogy te másfajta ember vagy."

Ebben a környezetben sok zenésszel megesik, hogy az alkohol vagy a drogok rabja lesz. "Korábban én is rengeteget ittam, de a drogokat sosem szerettem. A kokaintermesztés miatt nagyon sok fát vágnak ki a brazil és a kolumbiai őserdőkben, az anyag gyártása során szennyezik a földet és a vizeket, ezáltal pedig megölik a zöldet és az állatokat, azaz szétcseszik az egész természetet."

"Szeretetből csinálnak drogost a saját gyerekükből"

Bár az amerikai kormány rengeteg pénzt tesz abba, hogy megtalálja a főként Kolumbiában és Ecuadorban működő droglaborokat, Zoli szerint a kábítószer elleni harc addig nem lesz eredményes, amíg léteznek olyan csoportok, amelyek az átlagembereken keresztül a drogkereskedelemből hasznot húznak.

"A kábítószerek úgy betelepedtek ide, mint valamiféle kullancs. Rengetegen használják" – magyarázza. Azt mondja, legtöbbször a fiatalkorban kialakuló gyógyszerfüggőséggel kezdődik az egész, a Magyarországon még egyelőre nem forgalmazott, rendkívül erős fájdalomcsillapítók, mint például a Vicodin és antidepresszánsok használata miatt.

"Nincs már családi összetartás. Az amerikaiak 70 százaléka elvált, a bíróság előtt háborúznak a gyerekekért, akik persze el vannak keseredve, mert úgy érzik, senki sem szereti őket. Mindemellett az életformájuk is teljesen más, nem mennek ki játszani az utcára, nem mozognak, a szülők állandóan hozzák-viszik őket, egész nap a televízió vagy a laptop előtt ülnek, rengeteget esznek, ráadásul műkaját, ami megbolondítja az embert. A sok kiadatlan energia depresszióhoz vezet vagy dühöt vált ki belőlük, és a szülők végül pszichológushoz viszik őket, aki gyógyszereket ír fel. Tulajdonképpen szeretetből csinálnak drogost a saját gyerekükből."

Nem lehet parancsszóra abbahagyni

A gyógyszerfüggőség kialakulása után az alkohol és a drogok használata a következő lépcső Zoli szerint.

"Az, hogy eljársz valahova egy hónapig beszélgetni a problémádról, nem sokat ér, mert amint abbahagyod, visszaesel. Rengeteg munka kell ahhoz, hogy valaki végleg letegye a drogot, az alkoholt, vagy megszabaduljon bármilyen más függőségtől.

Nálunk akár több évig is bent lakhatnak a páciensek az úgynevezett ’sober living’ otthonokban, teljesen elkülönítve a korábbi környezetüktől.

Hetente négyszer, több órán keresztül beszélgetnek egyénileg vagy csoportosan egy pszichológussal, és emellett dolgoznak is rendszeresen."

Zoli szerint a White Rabbit Partners által létesített Klean Treatment Központok olyan újszerű megoldást kínálnak a pácienseknek, amivel, ha hosszú időbe telik is, de van remény a gyógyulásra. Az egésznek a kulcsa, hogy a korábban elkülönítve működő járóbeteg- és bentlakásos intézményeket a cég magába olvasztva, központilag irányítja. A különböző részlegek közt így jóval hatékonyabb a kommunikáció, és ezáltal sokkal tartósabb eredmények érhetők el.

"Az egész világon úgy kellene gondolkozni a függőségről, ahogy azt Amerikában teszik: az ember nem rossz, csak beteg" – magyarázza. "Ehhez viszont meg kell mutatni, hogyan is néz ki az egész, hogy a szülők időben észrevegyék, ha valami nincs rendben a gyerekkel, és tudják, hova kell fordulni segítségért. Fontos tisztában lenni azzal, hogy akár drog- vagy alkoholfüggőségről van szó, ez egy betegség, amiről nem tud csak úgy magától leszokni az ember."

Széteső családok Magyarországon is

Zoli szeretne a cégével a közeljövőben Magyarországon is rehabilitációs központot építeni. Bár nálunk egyelőre inkább az alkoholizmus okoz problémát, úgy gondolja, az egészségbiztosítási rendszer esetleges változásával itt is hasonló helyzet alakulna ki, mint az Egyesült Államokban, hiszen elérhetővé válnának azok az erős gyógyszerek, amiket az amerikaiak használnak.

"Magyarországon is szétesnek a családok, az emberek pedig egyébként is hajlamosak sokszor a legrosszabbat átvenni más kultúrákból" – mondja. "Néha úgy tűnik, mintha ebben a felgyorsult világban a technológia és a drogok valahol összefonódnának. Talán jobb lenne, ha az egész világ lelassulna picit és egy kicsit visszalépnénk, észszerűbben élnénk."

Ebben az új kultúrában csak a pénz, a mutatás, a fucking Iphone számít, és elfelejtjük, mi a fontos; természet, család, egészség – nem?