A fügefa ízletes gyümölcsét a mai ötvenes-hatvanas generáció tagjai leginkább csak szárított, koszorúba font formában ismerték és fogyasztották nálunk, különösen Mikulás, Karácsony tájékán. Az utóbbi években azonban „fel lett fedezve”, bevonult a gasztronómiába.         

A Mediterráneum térségében őshonos füge sok helyen beérik nálunk is (a fáma szerint a törökök hozták be, és az első ültetvényeket éppenséggel a Gellérthegy déli lejtőire telepítették),  és ugyancsak divatozni kezdett a pástétomos, sajtos, salátás tálakban. De nem csupán a friss szemek viríthatnak a tányérokon, hiszen a lekvárja  hasonlóan az áfonyalekvárhoz, amellett, hogy pirítósra kenhető, sültekhez, főként grillezett húsokhoz és vadhúsokhoz adható. Ajánlott még különféle sajtokhoz is, felhasználható süteményekhez, pitékhez. 

De hogy némi elégtételt szolgáltassunk ama „koszorús” fügének, azért meg kell említeni, hogy a füge szárított változatából - és leggyakrabban mandulából, dióból, kandírozott gyümölcsökből- készül Spanyolországban a pan de higo, a fügekenyér. Az arab eredetre visszavezethető, a kenyérhez legfeljebb formájában hasonlító fügekenyér a gyümölcs magas energiatartalmának tartósítását jelentette a téli időszakra a vidéken élők számára, ma inkább elterjedt a fogyasztása az év végi ünnepek idején. Végül a füge sokoldalú hasznosításának egyik fő területéről, a fügepálinkáról vagy fügelikőrről sem szabad megfeledkeznünk.

Nagyobb mennyiségű termés esetén nem zárkóznánk el a fügepálinka népszerűsítésétől sem, de mivel a hazai kertekből, a termelőktől legfeljebb néhány kilogramm állhat rendelkezésünkre, most a lekvárnak való főzését részesítjük előnyben.

natursan.net

Fügelekvár  

Hozzávalók: 1 kg érett fügéhez fél kg cukor, egy citrom, víz.

Elkészítése: A megmosott fügét hámozzuk le, majd aprítsuk fel. Adjuk hozzá a cukrot és a citromlevet, tetszés szerint a citromhéját is belereszelhetjük ( ha nem kezeletlen a citromunk, alaposan sikáljuk meg). Ezt követően összekeverjük az egészet és 3-4 óráig állni hagyjuk, hogy az ízek megfelelően összeérjenek. Körülbelül egy órán át lassú tűzön, fakanállal kevergetve (könnyen odakap), a képződő habot eltávolítva, lekvársűrűségűre főzzük a fügét, kevéske vizet hozzáadva. Ha türelmetlenebbek vagyunk, vagy nem bízunk a természetes végeredménybe, kiválthatjuk a cukor felét dzsemfixszel  is. A lekvárba, mielőtt teljesen besűrűsödne, keverhetünk fügedarabkákat.

 Sterilizált üvegekbe – jobb több kicsibe - merjük, légmentesen lezárjuk, száraz dunsztolással tartósítjuk (ha nem is ágyban, párnák közt, de jó melegben, plédbe burkolva tartjuk több órán, akár egész éjszakán át). Ha befőző cukrot (dzsemfix) használtunk, elég 10 percre fejre állítani a lezárt üvegeket, majd szobahőmérsékleten hagyni kihűlésig. A még tutibb, ha a csavaros tető alá pálinkával megkent celofánlapot simítunk az üvegre, és úgy zárjuk le. Kiváló csírátlanító, tartósító. Csak arra figyeljünk, hogy ne tocsogjon, csöpögjön a celofánról. A fejre állítás így is ajánlott.

Tipp: fűszerezhetjük a lekvárt fahéjjal, gyömbérrel. 

.