2016. szeptember. 10. 11:20 Élet+Stílus

SVÉT 08 - Örökségünk és kreativításunk

Ühüm, a stilusos vidéki éttermek már megint kifundáltak valamit. Bocsánat, öhöm. Mert például ezzel a hortobágyi pásztorétellel is etetik a jó népet vasárnap Veszprémben.

Egy-egy nagyobb, visszatérő eseménynek bérelt helye van a gasztronauták fesztiválnaptárában. A Stlusos Vidéki Éttermiség immáron szokásos, nyolcadik éve megrendezett szeptemberi találkozója is ilyen. Hithű "svétisták" jószerivel akkor elkezdik várni a következőt, amikor még vége sincs az előzőnek.

Tavaly ilyenkor Pannonhalmán az apátsági "díszletnél" stílusosabbat aligha lehetett elképzelni ennek a gasztro ünnepnek, de már helyben kiderült, felkészül 2016-ra Veszprém. S hol? A várban, a püspöki palota előtti gyönyörűséges téren. Na, tessék, már megint megtalálták a legszebb helyet, ahol felsorakozhatnak és megmutathatják magukat - mindig egy kicsit másként, miközben ugyanarról szól a dolog: hogy a SVÉT azonos felfogású, ám eltérő arculatú éttermek társulása - szövetsége - a szívből jövő, minőségi, tradicíókra épülő, de megújuló vidéki vendéglátásra.

svet.hu

Az idei mottó: Örökségünk és kreativításunk. Ennek a jegyében kerül az asztalra például az encsi anyukám mondta kemencében sült kenyérlángosa, a palkonyai Palkonyha lecsó "gazpachója" kolbászmorzsákkal, a perbáli Walter csülkös, kolbászos pacal levese, az egri Macok bárányroládos palóc levese, a balatonfüredi Baricska rácpontya, a balatonszemesi Kistücsök bácskai rizses húsa, a pannonhalmi Viator túrós csuszás harcsapaprikása, a soproni Erhardt hortobágyi húsos palacsintája, a mádi Gusteau kecskesültje, a villányi Mandula kacsatöke(!) pörköltje, a (alapító) szigetmonostori Rosinante csikós mákos máléja, a noszvaji Nomád tányérhúsa, debreceni IKON ama bizonyos öhömje - más néven slambuc-, a veszprémi Chianti bakonyi vaddisznó szűze és így tovább, mert nem hogy végigenni, de felsorolni is komoly kihívás bármely stilusos gasztronautának. Hiszen még a vendégszereplőkről, a SVÉT aspiránsokról, a szíves házigazdákról szó sem esett.

Igérjük, utánajárunk -beleesszük - beleisszuk (a Balatoni Kör boraival) magunkat. Nagyon sok "sorstársunkkal" empiríkusan tapasztalva, hiszen már az augusztus közepi regisztrálásnál betelt a potenciálisan fogadhatók létszámkerete, kész csoda,hogy sikerült még pár napja az újra nyitott regisztrálásnál némi helyet szorítani a kiéhezetteknek az egyébként nem belépődíjas, de a mindenkori helyszín befogadóképességéhez méretezett rendezvényre.

Addig is "ajánlólevélnek" Csomós András (IKON) séf az idei "svéteskedésről": „Mi lehetne autentikusabb Debrecen környékéről, mint egy jó slambuc vagy más néven öhöm, ami igazi, népi pásztor étel. Hagyomány, amit sokan ismernek és szeretnek. Mi viszont törekszünk olyan formában tálalni, amire az emberek elmosolyodnak, és azt mondják, na, ebben volt egy kis csibészség. Valami, amitől még jobb, még érdekesebb lesz ez az étel.”

S mindegy, hogy az slambuc vagy székelykáposzta, netán a vietnámi banh mi, vagy a japán teriyaki szósz SVÉT-fordításban, a lényeg mindig: a kis csibészség és a mosoly.

( Minden a SVÉT-ről: itt )