Karácsony előtt minden évben egy busznyi gyerek érkezik Berettyóújfaluról és környékéről a pesthidegkúti iskolába, ahol közös programokon vesznek részt, együtt játszanak, alkotnak, ebédelnek. És bár tényleg két világ találkozásáról van ilyenkor szó, a gyerekeknél ez fel sem merül, számukra „csak” gyerekek vannak, akik egy napra jól érzik magukat együtt.

A nap végén pedig minden vendéggyerek névre szóló ajándékot kap, amit a pesthidegkúti iskolába járó családok már jó előre elkészítettek.

Egy-egy ilyen esemény után az Igazgyöngy vezetője, és lapunk nyomor széle blogjának gazdája, L. Ritók Nóra levélben köszöni meg a közös élményeket és az ajándékokat. A levelet a Gyermekek Háza karácsonyi ünnepségén olvassák fel a szülőknek, gyerekeknek.

Az idei évben különösen szívhez szóló, és – úgy véljük – mindenki számára üzenetértékű gondolatokat fogalmazott meg, ezért elkértük, és olvasóink számára is hozzáférhetővé tesszük sorait:

"Évek óta már, hogy a karácsony adta csodás lehetőségeket az Igazgyöngy és a Gyermekek háza közötti partneri együttműködésben összekapcsoljuk a szolidaritásra neveléssel. Hidat képezünk két olyan társadalmi csoport között, mely úgy tűnik, ma Magyarországon megállíthatatlanul távolodik egymástól, életszínvonalban, esélyekben, jövőképben.

Mi, akik a leszakadókkal foglalkozunk, torokszorító pillanatokat élünk át nap, mint nap. Néha én sem értem, hogyan tudunk még mindig lelkileg erősek maradni, nem belefásulni, nem beletörődni abba, amit látunk, tapasztalunk. Küzdeni a gyerekekért, velük is, a családokkal, az intézményrendszerrel, a problémáról tudomást nem vevő szakpolitikával, a többségi társadalom kirekesztő, a szegénységért a szegényeket hibáztató szemléletével.

Azt hiszem, a szegénység minden fajtájába, rétegébe, problémájába belevonódunk, de mind közül a gyerekszegénység a legelviselhetetlenebb. Látjuk ezt az órákon, mert a szegénységet nem képes ma kezelni az iskola sem, látjuk a felszerelés hiányán, a két számmal nagyobb kabáton, a felvásott talpú cipőn, amibe zokni sem jutott, a hétfői tízórai-várás izgalmán. Érezzük a gyerekeken a téli időszak semmihez sem hasonlítható szagát, mert a mosdás és a mosás is ritka, hiszen hideg van. A ruha, ami a gyerekeken van, egyben tornaruha, és alvóruha is. Amit átjár még otthon a vizes gallyakkal fűtött rossz kályha füstje. Sokan csak hetente cserélik le csak a ruhát.

Küzdünk az igazgyöngyös órákon is, mert külön pedagógiai erőfeszítés a karácsonyi rajzokon a „mit szeretnél kapni?” „minek örülnél?” elővarázslása a gyerekekből. És ott marad a tanári asztalon a gyerekek által a szülőknek készített karácsonyi ajándék, mert nincs értéke, öröme otthon... mert az ajándékozás szertartása ki sem alakult.

Látom a folyamatot. Ahogy a szegénység rombol, ahogy megtöri a tekinteteket. Látom, hogy a tieteknél semmivel sem tehetségtelenebb gyerekek hogyan lesznek a nyomorúság újratermelői. Látom, hogy a rendszer nem segíti őket.

Kiabálok, de csak kevesen hallják.

Mégis hiszem, hogy változni fog a helyzet. Pont a ti gyerekeitek hozzák majd el ezt. Akiket a szüleik arra nevelnek, hogy a szolidaritás természetes emberi tulajdonság. Hogy nem gyűlölni, hanem megérteni kell azt, aki máshogy él. Hogy nem félrefordulni kell, hanem segíteni. Köszönöm, hogy felelősséget éreztek a gyerekek jövőjéért. Nemcsak a tietekért, hanem a szerencsétlenebb sorsúakén is. Mert értitek, hogy mindannyiunk jövője múlik ezen.

Vigyük tovább együtt a karácsony üzenetét a következő évben. Már januártól.

Köszönöm, hogy mellettünk vagytok: Nóri"

Készült egy videó az igazgyöngyös karácsonyról is, mutatjuk: