A piros vezetékes telefont a náci vezér főként a második világháború utolsó két hónapjában használta, és ezen adta ki a legtöbb parancsát a marylandi Alexander Historical Auctions katalógusa szerint. Az aukciós ház azt is hozzátette, hogy ez volt Hitler eszköze a pusztításra, sőt ez volt minden idők egyik legdestruktívabb fegyvere, amivel a Führer milliókat küldött a halálba.

Az eredetileg fekete telefont pirosra festették, és belegravírozták Hitler nevét is egy sas és egy horogkereszt társaságában.

A telefont egy brit katonatiszt, Ralph Rayner fedezte fel Hitler bunkerében néhány nappal a háború vége után, és ragadta magához, majd fia, a most 82 esztendős Ranulf Rayner örökölte meg apja 1977-ben bekövetkezett halála után. Az örökös a CNN-nek elmondta, hogy apja sosem tekintett úgy a telefonra, mint egy történelmi relikviára, sőt különösebb értéket sem tulajdonított neki. Ranulf Rayner azt is hozzátette, hogy apja elmondása szerint Hitler bunkere egy félelmetes pokolbugyor volt, ami mélységesen megdöbbentette.

Ranulf Rayner reméli, hogy a telefont nem privát gyűjtő, hanem egy múzeum vagy galéria veszi meg, mert szerinte fontos lenne, hogy a telefont egyfajta történelmi mementóként közszemlére tegyék, amely a nácik rémtetteire és a második világháború borzalmaira emlékeztet bennünket.

A Hitler-haláltelefon kikiáltási ára a jelenlegi tervek szerint egy 200 és 300 ezer dollár közti összegről indul.