szerző:
hvg.hu

Ez a szintű kimerültség akkor következik be, mikor az ember egész lényével tiltakozik a külső elvárásokkal szemben. Ilyenkor ez az ellenállás már mindennapos lelkiállapottá válhat.

A kiégés fogalmát 1974-ben definiálták, Herbert Freudenberg pszichológus nyomán. Ő egyre gyakrabban találkozott olyan esetekkel, melyben a betegnél „stressz vagy túlzott tempójú munka miatt fizikai vagy mentális összeomlás” következett be. Fontos, hogy ez az állapot erősen kötődik az idegességhez és a feszültséghez, nem összetévesztendő a szimpla fáradtsággal. Az előzőben a teljesítés vágya kéz a kézben jár az érzéssel, hogy képtelenség elérni a célokat. Ebből adódik az elnémíthatatlan zavar, szorongás, írja az 1843 Magazine.

Egy 1960-as regényben (Graham Greene – The Born-out Case) a főhős, Querry mentális és lelki kiégését a Kongóban tapasztalt leprás megbetegedéshez hasonlítja. Úgy érzi, a betegek végtagjaihoz hasonlóan, az ő érzelmeit is amputálták, így életének hátralevő részét kimerült közönyösségben fogja tölteni. Viszont sosem tud elérni egy passzív állapotot.

A valóságban is ez a helyzet. Mikor már minden tartalék kimerült, a világ akkor sem áll meg, nem lehet kimaradni a folytonosságból. Az élet mindig egy „zavaró tényező” lesz, ami miatt nem lehet teljesen kiszállni. Az állapot leggyakoribb tünetei közé tartozik a krónikus döntésképtelenség – az élet állandóan választásokat kínál, melyek közül csak az egyik a jó, de nem tudni, melyik. Ez fenntartja az ingerlékenységet.

Habár napjainkban egyre gyakrabban hallani erről az állapotról, a kiégés korántsem új keletű dolog: már Hippokratész is vizsgált ilyen eseteket, a középkorban pedig apátiaként írták le (a szellemi kimerültség által okozott, a világi élethez való közönyösség). A reneszánszban ez lett a melankólia, az ember levertsége az élet múlandósága miatt.

Viszont csupán csak a XIX. század második felében kezdték összekapcsolni az érzést a modern élet okozta stresszel. Úgy írták le, mint az idegrendszer túlterheltségének eredményét, mely munkakörtől függetlenül megjelenhet.

Kezdő bankároknál például gyakran jelentkezik stresszhez kapcsolható betegség (alvászavar, alkoholizmus, evési rendellenesség) – ezt egy 2012-es kutatás is megállapította. Egy másik felmérés során pedig megállapították, a bankszektorban dolgozók (közel 80-120 órát dolgoznak hetente) nagy többsége érezte már kimerültnek magát – 10-20%-ban kiégve.

Ahogy Josh Cohen, pszichológus megjegyzi, sok páciensének már egy beszélgetés is sokat segít. Olyankor néhány percig nyugalmat tapasztalnak. Efféle érzést válthat ki egy séta a természetben, vagy a vízparton töltött délután. Persze az ilyen esetekben is fennállhat a dilemma: legyen kéznél a telefon, legyünk üzenetközelben, ám ha nincs, jöhet az idegesség, hogy mit hagyunk-hagyhatunk ki.

A kiégés nemcsak a munkahelyen jelentkezhet, begyűrűzhet a szabadidős tevékenységek közé is. Az elektronikus kütyükön ugyanis ott villognak a megválaszolatlan üzenetek (legyenek azok munkahelyiek vagy barátiak). Néhány cég beiktat pihenős perceket a munkarendbe, de mivel ez is külső kényszer, feladatnak tűnhet, melyet bukni vagy nyerni lehet.

Nagy a nyomás, hogy az élet minden területén (munkahely, család, hobbi) jól teljesítsünk, megfeleljünk az elvárásoknak. Alain Ehrenberg, szociológus 1998-as tanulmányában írja, azért tapasztalható ennyi kiégés, mert úgy érzik az emberek, bármit megtehetnek, így meg is kell tenniük mindent. Nincs kontroll, sem határ, és pont ez okozza a bajt. Ezért nem tudnak mit kezdeni azzal a hirtelen érzéssel, hogy az élet, amit élnek, nem is megfelelő számukra.

A számos, élet által felkínált választás közül kell dönteni. És a beteg, ha tudja is, melyik a jó döntés, nem biztos, hogy képes meglépni azt, mert már olyan mély depresszióban van. Mindig vannak más opciók, de csak az egyiket lehet választani – a többi ekkor kizáródik.

A kiégés végeredményben nem csupán munkahelyi dolog. Ilyekor a test és az elme egy, a világ folyamatos igényeitől és elvárásaitól mentes helyet követel.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!