„Modellek helyett igazi menyasszonyokra kell tervezni a ruhákat”
Miről álmodik a lány? Letisztult selyemruháról, decens fehér kiskosztümről, vagy habos-babos csipkecsodáról? A legtöbb nőben gyermekkora óta kavarognak ezek a gondolatok, amikor a tökéletes esküvő a téma, később viszont talán túlzottan is megelégszenek a boltok kínálatával. Pedig nem kellene.
Ma már egyre kevésbé mondhatjuk, hogy az egyénre szabott esküvői ruhákat csak a celebek, a kiváltságosok engedhetik meg maguknak. Beke Luca esküvői-ruhatervező szerint ma már a hétköznapi emberek körében is egyre népszerűbbek ezek.
Akár egy középkategóriás kölcsönzős ruha árából, 160 ezer forintból sem lehetetlen megvalósítani az álmainkat. Sőt, számtalan előnye van annak, ha valaki az egyedi, kézzel készített termék mellett teszi le a voksát: a ruha egyrészt örök emlék marad, amit még az unokáinknak is megmutathatunk. És sok esetben még költséghatékonyabb is, mint a bérlés. A tervezők biztos minőséget garantálnak, nincsenek konfekcióméretek, így mindenkinek 100%-ig a saját alakjára szabják a ruháját. És nem utolsósorban: az álmaink testet ölthetnek benne.
Ha idővel még több menyasszony ismeri fel a tervezés adta lehetőségeket, akár a kölcsönzőknek is leáldozhat, bár egyelőre a megkérdezett esküvői ruhaszalonok nem tapasztalnak visszaesést a forgalmukban. Persze a metódus nem annyira egyszerű, mint az átlagos szalonokban. Ráadásul egy tervező szerepköre több mindent jelent.
Az ezerarcú tervezők
A ruhatervezők munkája nem merül ki skiccek rajzolásában és a ruha megalkotásában. A viszony a menyasszonyokkal a bizalomra alapul, amit kiépíteni mindenkivel más és más módon lehet, ez pedig több fajta szerepet kíván meg az alkotótól is.
„Van, akinek a pszichológusává válok, van, akinek a barátnőjévé, ez egy olyan folyamat, ami nem feltétlenül ér véget azzal, hogy elkészült a ruha” - mondja Beke Luca.
A menyasszonyoknak és a tervezőknek nyitottnak és őszintének kell lenniük. A tervezők főleg négyszemközti beszélgetéseket javasolnak, egy harmadik fél ugyanis befolyásolhatja, elbizonytalaníthatja a megrendelőt, még akkor is, ha a legjobbat akarja.
Testalkatról, fehérneműkről kell kendőzetlenül beszélni, ami előhozhat önértékelési problémákat, elárulhat testképzavart, így motiválni kell ezeket az embereket, és biztosítani őket arról, hogy ragyogni fognak az esküvőn. Ez azonban fokozott empátiát igényel az alkotók részéről, hiszen ami történik, nem csak egy ruha megtervezése.
Cselényi Eszter tervező azt vallja: „Egy ruhatervező akkor jó, ha nem akarja mindenáron a trendeket követni. Álmokat kell megvalósítsunk, a megrendelőknek akkor is gyönyörűeknek kell lenniük, ha nem modellek.”
Hogy készül a ruha?
Az egyedi ruhák esetében végig kell járni egy utat az első megbeszéléstől, az igen kimondásáig. Nehezítő tényező, hogy nem minden helyen vannak olyan mintadarabok, amiket próbálgatni lehetne, hiszen az elkészülő ruha csak egy példányban fog létezni a világon.
„Nehéz elképzelni egy ruhát, ha csak anyagokat látunk, de pont ez adja a dolog varázsát is, ahogyan a ruha a konzultációk során megszületik és tökéletesen passzol viselőjéhez. A próbák lélekben is rákészítik a lányokat a nagy napra”- emeli ki Beke Luca.
A tervezők konzultációkon keresztül vezetik el a menyasszonyokat megbeszélt időn belül az elképzelésektől a megvalósításig. Az első találkozáskor az ismerkedés és a vágyak feltérképezése zajlik. A megbeszéléseken akár képekkel illusztrálva ollózzák össze az „álomruhát” több apró részletből, majd ezeken az elképzeléseken finomítanak az igényeknek és lehetőségeknek megfelelően.
Gondolatban körbe kell járni az esküvő minden helyszínét, tudni kell, hogy szabadban, vagy zárt helyen tartják-e, hogy egyházi vagy polgári lesz-e, esetleg mindkettő. Lényeges az évszak, a vendégsereg.
„Ami a tervezés folyamatát illeti, meglepő módon nem az elkészítés vagy a technikai megoldások igénylik a legtöbb figyelmet. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy külön koncentráljunk a személyes igényekre és a menyasszony személyiségjegyeire. Ezektől lesz egyedi és megismételhetetlen minden ruha és ettől fog kapcsolódni a viselőjéhez” - magyarázza a hvg.hu-nak Bálint Sára is.
Sokak fejében él kép a hőn áhított ruháról, de ahogy azt a tervezők is elmondták, nagyon fontos, hogy a megrendelő reálisan gondolkodjon, mert sokan olyan valóságidegen kívánságokkal érkeznek, amelyek korrekcióra szorulnak. Ez többnyire azt jelenti, hogy nem pontosan mérik fel saját adottságaikat, és olyan darabokra eshet a választásuk, amelyek nem feltétlenül előnyösek számukra.
Sajnos a különböző weboldalakon található fotók megtévesztőek lehetnek, abból kiindulva, hogy a legtöbb nő azért nem 180 centis 50 kilós topmodell, így a tervező egyik feladata, hogy szembesítse a menyasszonyokat az adekvát testképpel. Ilyenkor számításba kell venni azokat az adottságokat, amiket hangsúlyozni szeretnének, és azokat is, amiket inkább elrejtenének.
Nem gondolnánk, de a konzultáció során felmerülhet, hogy milyen anyagokkal vesszük körbe magunkat otthon, vagy melyek a kedvenc ruhadarabjaink. Ezek azok az információk, amikbe a tervező kapaszkodni tud, így segítik a tökéletes darab megalkotását.
„Fontos a személyiség és a történet. A konzultációkon igyekszem ráhangolódni a menyasszonyra, hiszen minden részlet fontos: az a világ, amit ő szeretne, a vőlegény és persze mindenkinek el kell ájulnia, amikor meglátják! A ruha pedig úgy mutatja majd, mint egy szűrő, csak Instagram nélkül” - vázol fel egy érzékletes képet Cselényi Eszter.
Ha a trendekből merítene ihletet…
Hogy mi a divat, azt 5 évre előre szoktak meghatározni, de vannak szezonális trendek, melyek a világ minden táján változatosak. Fazonok terén nincsenek óriási változások, ezeket inkább testalkathoz és nőtípushoz lehet kötni, ahhoz, hogy a menyasszony miben érzi igazán szépnek magát és mi áll neki a legjobban. A dekoltázsok kérdését már lehet a trendekhez igazítani.
„Most például a nyitott vállaktól, hátaktól kezdve, a magasan záródó, egészen garbó nyakig minden divatos. Épp úgy, ahogyan a puffos Victorian ujjak, illetve az ejtett, fodros vállak” - magyarázza Beke Luca.
Anyagok és minták terén az aprómintás, pöttyös anyagok, a hímzett francia csipke, és organikus elemek jelennek meg, amiket gyakran párosítanak 3D virágokkal. Az abroncs viszont kezd kimenni a divatból, a hercegnős hatást anyagmanipulációval, rétegezéssel érik el. A ruhák mondhatni ékszerré válnak: a flitterekkel, gyöngyökkel, gazdag applikációkkal bátran lehet játszani, sőt elmondható, hogy kezdünk kitörni a konvenciókból, ugyanis a paletta tovább szélesedik.
A tervezők azt mesélik, a megrendelők már nem csak fehér, törtfehér, pezsgő színekben gondolkodnak, hanem megjelennek a powder, a blush, a serenity és a nude skála árnyalatai is. Bálint Sára szerint a klasszikus stílussal párhuzamosan egy bohémabb, kényelmesebb vonal kezd kialakulni.
„Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a társadalom és benne a nők szerepe is változik. A megközelíthetetlen nőideál mellett megjelenik a praktikusabb nő, aki egyenrangú félként akar részt venni az életében (és az esküvőjén is), élvezni szeretné a lehetőségeit, és ehhez mérten kényelmes ruhát szeretne az esküvőjén is viselni” – vallja Bálint Sára.
Várandósan az oltár előtt
Külön művészet a várandós menyasszonyok ruháit megtervezni. A tervezők szerint esetükben olyan fazonú ruhákban kell gondolkodni, amelyek a pocakot nem korlátozzák, sőt, amik nem is akarják azt elrejteni. Alkotáskor fokozottan lényeges szempont a kényelem, az, hogy egész nap viselni tudják a ruhát anélkül, hogy kellemetlenül éreznék magukat benne vagy feszengenének.
Az anyagoknak rugalmasnak és bőrbarátnak kell lenniük, olyannak, amik véletlenül sem okoznak irritációt. Ugyanakkor a lehető leginkább ki kell tolni a ruha elkészülésének idejét, hiszen a test folyamatosan változik, növekszik a pocak, megváltoznak a mellek, és ehhez a tervezőnek igazodnia kell. Persze ebben az esetben sem elhanyagolható a menyasszony és az alkotó viszonya.
Beke Luca azt mondja: „Egyszerre készülnek az anyává válásra és arra a napra, ami számukra a nőiség egyfajta beteljesülése életük szerelmével. És közben ott van lelkükben a kislány is, aki nem feltétlenül pocakkal képzelte el a nagy napot. Tervezőként és emberileg is kihívás, hogy olyan ruhát készítsek, ami mindezeknek megfelel és lelkiekben támogassam őket.”
Akiknek az álma már valóra vált
Megkérdeztük a „másik oldalt” is az egyénre szabott ruhákról. A tervezők mellett két, nemrég házasodott menyasszony is elárulta, milyen élmény volt számukra a közös munka. Egyikük kifejezetten a kölcsönzőkből ábrándult ki - több problémája is volt velük. Tapasztalatai szerint a ruhák minőségén látszott, hogy több menyasszony is viselte már őket, a kínálat pedig túlságosan korlátozott volt. Ami az egyikben szép volt, az a másikból hiányzott, éppen ezért azt érezte, hogy beszélnie kell egy tervezővel is.
A másik menyasszony kifejezetten praktikus okokra hivatkozva készíttette a ruhát. Számára a legfontosabb az volt, hogy passzoljon minden porcikájához és a különleges, tengerparti helyszínhez, ugyanakkor legyen kényelmes is és „a lehető legelőnyösebbnek” mutassa az alakját is.
„Szerintem senki nem konfekció méret, és kevesen rendelkeznek arányos adottságokkal. Én tudtam magamról, hogy mit szeretnék hangsúlyozni, vagy elrejteni, de azt nem, hogy mi állna igazán jól. Azt is tudtam, hogy ha visszanézem a napról a fotókat, akkor évek múltán is elégedett akarok lenni. A tervezővel ez megvalósult.”
Mindketten egyetértettek abban, hogy bensőséges viszony alakult ki a tervező és köztük. Úgy látják, hogy az együttműködés, a szakértelem és a részletes megbeszélések végül azt az eredményt hozták, amit vártak: az esküvőn olyan ruhában állhattak az oltár elé, amivel maximálisan elégedettek voltak.