A hat éve dolgozó, 29 éves, egyetemi végzettségű, főállású fizikatanár és osztályfőnök Rakovszky Andorás egy éven át vezette pontosan, mennyi időt tölt munkával, az adatokat összegezte, és elküldte a Heti Válasznak.

Mint írja a 2017. február 17-től 2018. február 16-ig tartó időszakban az iskolában és otthon összesen 1750 órát dolgozott. Azaz tanárként szinte pontosan annyit, mint a magyar átlag.

Mindezért (2016 szeptembere és 2017 decembere között) az átlagbér 77%-át, a szellemi foglalkozásúak átlagos fizetésének 57%-át kapta. „Ez azt jelenti, hogy a bruttó órabérem 1500 Ft körüli, vagyis a nettó órabérem három számjegyű volt. Az időt és a puszta anyagiakat tekintve tehát nem mondható, hogy a tanári pálya sok jóval kecsegtetne.”

Rakovszky kijelenti, hogy a 2013-ban bevezetett tanári életpálya-modell nem valódi karrierút. „A jelenlegi minősítési rendszer 40 év alatt három szintlépést tesz lehetővé a tanároknak, tehát átlagosan 10 évet kell várni a karrier következő lépcsőfokára. Ezen a téren hatalmas a különbség nem csak a versenyszférához, de még a közigazgatás más ágazataihoz képest is. A hosszú várakozási idő után szinte automatikus az előrelépés, a minősítő eljárások elenyésző százaléka végződik sikertelenül. Mi értelme van így a vizsgának? A fejlődni akaró, törekvő tanárokat a rendszer egyáltalán nem jutalmazza, ugyanolyan ütemben haladhatnak előre, mint bárki más.”

A továbbképzési rendszer is sok sebből vérzik – állítja a pedagógus.”Meghirdetésüknél a legfontosabb információ az ingyenesség. A képzések témája és minősége sokadrangú információ. Vannak persze minőségi lehetőségek is, de sok tanár inkább választja az olcsóbb és egyszerűbb megoldást, hiszen a továbbképzésre fordítható keret szűkös.”

Felteszi a kérdést, hogy akkor miért tanít még egyáltalán. Mint írja, számára az iskola, a tanári kar szellemi közege inspiráló. „Válogatott gyerekeket taníthatok, és az iskola a tanároknak is olyan programokat nyújt, amelyek remek intellektuális élmények, és kikapcsolódásnak sem utolsók. Ezek adják a megtartó erőt és a teret a küldetéstudattal rendelkező tanároknak a kibontakozásra.”