S az életéről, amelynek mindig is meghatározó színtere, a találkozások és egymásra találások egyik legfontosabb helye az asztal volt. Kevesen tudhatták idáig Ferenc pápáról, hogy kisgyerek korában még hentes is akart lenni, és eredeti végzettsége élelmiszervegyész. Legfőbb ismérve azonban, hogy szereti és élvezi az e világi konyhai  örömöket, az egyszerű, ízes fogásokat, és maga sem rest fakanálhoz nyúlni, ha úgy adódik (manapság már nem nagyon, mert mégis hogy venné az ki magát, hogy a legfőbb egyházi méltóság...)

A közelmúltban megjelent kötetet (Kossuth Kiadó) természetesen nem ő maga írta, életrajzírója Roberto Alborghetti rendezte fejezetekbe a történeteket, amelyeknek már a címét is tiszta élvezet olvasni, nem is szólva arról, hogy a könyv közel 40 receptje tényleg elhozza hozzánk Ferenc pápa asztalát, főzhetünk, teríthetünk "vele". S az ebéd, vacsora utáni sziesztára bőven kapunk szellemi táplálékot is tőle.

lira.hu

Szó esik csodálatos és végtelen közös ebédekről, töltött malachúsról , amely a kollégium zordon falai között készült, szól szívünknek kedves mese a rántott hús példáján át a szolidaritásról, megtudjuk, milyen a vágyakozás egy társaságban elfogyasztott pizza után, elfogadhatjuk, hogy a mértékletesség nem akadálya, hanem feltétele a fejlődésnek, elkísérhetjük Ferenc pápát az ízek határvidékeire és eltöprenghetünk, mit is jelent, hogy a találkozások ideje az asztalnál is, de legfőképpen ott van.

Aztán nekiállhatunk mondjuk piemonti rizottót, argentin empanadast, genovai töltött dagadót, nápolyi pizzát. milánói kotletet, articsókát zsidó módra sütni-főzni, mate teát inni, pistácia mousse-t kanalazni, és még sok minden mást.