A Pacific Conservation Biology című szaklapban megjelent tanulmány szerint a Gaius Villosus fajba tartozó matuzsálem jelentősen túlélte az eddig ismert legidősebb pókot, egy 28 évesen elpusztult mexikói tarantulát.

A dugós csapóajtós pókfélék közé tartozó faj egyede egy hosszú távú tanulmány ideje alatt pusztult el, amelyet az ilyen pókok élettartamának megismerése céljából végeztek Leanda Mason, a perthi Curtin Egyetem professzorának vezetésével.

"Ismereteink szerint ez a valaha felfedezett legöregebb pók, hosszú élete révén információkat nyerhetünk a csapóajtós pókok viselkedéséről és populációja dinamikájáról – idézte Masont a PhysOrg tudományos portál.

A projektet Barbara York Main indította el 1974-ben, és a hosszú életű pókpopulációt több mint 42 éven át vizsgálta Nyugat-Ausztrália Wheatbelt régiójának középső területén. "Barbara részletes vizsgálatának köszönhetően meg tudtuk határozni, hogy a csapóajtós pókok hosszú élete életmódjuknak köszönhető – vad bokros vidéken élnek, helyben maradó életmódot folytatnak, anyagcseréjük lassú" – magyarázta Mason.

A Curtin Egyetem csapata folytatta a ma már 88 éves Barbara York Main kutatását, és információkat gyűjtöttek a pók koráról, halálának okáról és próbálták megismerni élettörténetét.

A szakértői csoport megállapította, hogy a pók viselkedésbeli jellemzőinek köszönhetően hogyan élt ilyen sokáig Ausztrália kies vidékein. A 43 éves csapóajtós pók nemcsak rekorder volt, hanem demonstrálja azt is, milyen fontosak a hosszú távú kutatások a különböző fajok életének megismerésében Ausztráliában. Ez a pók segíthet az is meghatározni, hogy milyen hatással lehet a fajra a jövőben a klímaváltozás vagy az erdőirtás.