Az illat védjegy és védelmet nyújt az összeomlás ellen

HVG: A divat tekinthető egyfajta korlenyomatnak is. Elmondható-e ugyanez az illatokról?

Lipovszky Csenge: Valóban nemcsak az aktuális trendek határozzák meg, hogy éppen milyen illatokat preferálunk, hanem a korszellemet is mindig jól tükrözi a parfümkínálat. A barokk korban például a nagyon erős, a testszagot felerősítő vagy elnyomó, nagyrészt állati összetevőkből készült illatszereket használták. Akkoriban ugyanis kimondottan erotikusnak és természetesnek tartották, ha valakinek testszaga van, másrészt tartotta magát az a szemlélet, hogy a betegségekért a rossz szag tehető felelőssé. A rossz szagot pedig mivel lehetne jobban elnyomni, mint egy másik szaggal? A szecesszió idején viszont, a vegyészet fejlődésével, az addig népszerű természetes alkotóelemeket lassan kiegészítették és felváltották a szintetikusak, és eltűntek az állati összetevők. Ha pedig a XX. századra gondolunk: az 1980-as években, a masszív válltömések és erős rúzsok idején értelemszerűen az erős, harsány illatok működtek, és mindenki terjedelmes illatfelhőt húzott maga után. Az 1990-es években az Amerikából indult, szinte betegessé váló tisztálkodási mánia kapcsán a semleges, kissé citrusos, vizes, kevéssé karakteres, „nemtelen” parfümök jöttek divatba. Aztán a kétezres évekre minden édes lett, mint a vattacukor. Kis túlzással még az illatok is azt sugallják: meg kell szelídíteni a nők erejét, legyenek az asszonyok kislányosak, vékonyak, szőrtelenek, cukik és ennivalók – így ugyanis nem sok vizet zavarnak.

Ezek alapján a jövő illatát akár a tavalyi #metoo-mozgalom is befolyásolhatja?

Valóban lehet némi hatása az illathasználatra is, már ami a tudatosságot illeti. Talán a nők illatválasztáskor is jobban odafigyelnek arra, hogy mit szeretnek valójában, és kevésbé rendelik majd alá a saját igényeiket az általános trendeknek. Persze naivitás lenne azt gondolni, hogy ez a felbátorodás tömegeket érinthet. A magyar nők különösen szeretnek másokat követni, ahelyett hogy a saját ízlésük után mennének.

Lipovszky Csenge. A saját ízlése után megy

Fazekas István

Vajon mik lesznek a következő egy-két évben a trendi illatok?

A parfümházaknál – ugyanúgy, ahogyan a ruhakészítőknél – mindig egy évvel előre eldönti egy okos, kreatív emberekből álló csapat, hogy milyen irányvonalak mentén, milyen inspirációra, miféle összetevőkből kreálják meg a következő szezon divatos parfümjeit. Ebben az évben a levendula lehet az egyik sztár – ami amúgy Magyarországon az év gyógynövénye is lett. Nagyon karakteres illata van, így szeret is főszereplő lenni egy parfümben. Kíváncsian várom, hogy a parfümőrök mivel kombinálják össze. Előtérbe kerülnek a gyümölcsös, főként a fügés parfümök is, és a várakozásokkal ellentétben az oud – az agarfa gyantája – sem fog kimenni a divatból. Bejön a tea is, hiszen a parfümházak ihletet merítenek a gasztroforradalomból is.

Mindez nyilván a niche – vagyis a kis manufaktúrában, független parfümőrök által kitalált, természetes és válogatott alapanyagokból készülő – parfümökre igaz elsősorban. De vajon a trendek a drogériákban is észrevehetők lesznek?

A niche parfümházak inspirációt adnak a mainstreamnek. A független parfümőrök például szeretik a rétegezést alkalmazni, ami azt jelenti, hogy különböző parfümöket a bőrre rétegezve a fogyasztó maga keveri ki a neki tetsző illatot. Erre épülnek például a Jo Malone parfümjei, és ma már a nagy divatházak is alkalmazzák ezt a trükköt: a rétegezés már megjelent az Armani Privé kollekciójában.

Mennyire jellemző, hogy valaki egy-egy élethelyzethez passzolóan váltogatja a parfümjeit?

Sokan például a munkájukat ellensúlyozandó választanak új parfümöt: egy vezető pozícióban dolgozó, mindig férfias döntéseket hozó nő például jó eséllyel valamilyen szelíd, lágyító illatot vesz le a polcról. A kedvenc példám egy megejtő történet egy erőteljes váltásról. Egy biológusnő évekig szolid, mindennapi virágillatot fújt magára, aztán egyszer csak olyan parfümbe szeretett bele, amely az Ezeregyéjszaka bujaságát idézte. Zavarba is jött ettől az elsöprő váltástól, de aztán elkezdte használni – később kiderült, hogy évek hiábavaló próbálkozásai után akkoriban fogant meg a babája. Nyilván nem szerelmi „bájitalról” volt szó, hanem a használója kapott tőle több önbizalmat és segítséget a saját nőiességének megélésében. Egy pszichológusnő pedig egy ámbrás parfümben találta meg a „védelmi” illatát, mert, mint mondta, amikor gyerekbántalmazási perekben dolgozott, kellett valami, ami nem engedte érzelmileg túlzottan belevonódni a gyerekektől hallott történetekbe. Ilyenkor mélyen beleszagolt a saját ruhájába, s az illat valamiféle védelmet nyújtott neki az összeomlás ellen, jótékonyan „leföldelte”.

A magyar férfiak hogyan viszonyulnak a parfümökhöz?

Vidéken még mindig az a hiedelem: amelyik férfi túl illatos, az gyanús, piperkőc, felszínes, nem rendes, dolgos ember. Szerencsére a fiatalabb generációkat már kevésbé terheli ez a vélekedés, ők bőszen használják a parfümöket, sokszor nagyobb illatfelhőt húznak maguk után, mint a velük egykorú nők. Az idősebbek sokszor egyszerűen azt az illatot fújják magukra éveken át, amit a feleségüktől kapnak. Nagy kihívás kilépni a komfortzónából! Kivételek persze mindig akadnak: a legendás színművésznek, Bárdy Györgynek mindig egy gyógyszerész keverte ki az arcszeszét, vagyis az a bizonyos illat csak rá volt jellemző: mindenki tudta, hogy éppen ott van-e a színházban.

Luxusparfüm. Illatfelhőben

Fazekas István

Mennyire szűrődik be az illatok világába is az a trend, hogy manapság mind több természetes alapanyagot használunk?

Magyarországon a botanikai parfümök soha nem lesznek annyira elfogadottak, mint a hagyományosak. Jól ismerjük például a bazsalikom illatát, de ha megszagoljuk az abból készült illóolajat, szinte nem ismerjük fel, mert az olaj a növény esszenciája, mindent felhasználtak a készítéséhez: a levelén kívül a szárát és a gyökerét is. Ez pedig egyeseknek túl sok, túl őszinte, hiszen akadnak benne kellemetlen szagú összetevők is.

Vannak negatívan vagy legalábbis bizarrul hangzó parfümnevek, például a Dirty, a Rentless vagy a Tank Battle. Mi lehet ezek mögött?

Miközben a drogériákban minden rózsaszín és cukorillatú, a nem kommersz parfümöket gyártó cégek sokszor arra tanítják a fogyasztókat: vetkőzzék le az előítéleteiket. Erről híres például a brit Lush, amelynek portékáit kifejezetten azok használják, akik hajlamosak szembemenni a fősodorral, nem bólogatnak mindenre, hanem ellenpontként szeretnek feltűnni a vitákban. A Lush parfümőrei például a menekültválságból is kreáltak illatot: egy menekülttáborban különleges kávéval kínálta őket egy szegény család – ebből lett a Cardamom Coffee. A Rentless nevű parfümöt pedig hajléktalanok ihlették. Az Amszterdamban élő, olasz származású Alessandro Gualtieri is jellemzően tabusított dolgokat, például a kábítószereket foglalta illatba Nasomatto márkanév alatt: a Black Afgano vagy a China White például a hasisra és a heroinra utal. Ezt a fajta társadalmi érzékenységet nekünk még tanulnunk kell.

G. TÓTH ILDA

A cikk a HVG 2018/12. számában jelent meg.