A jelenségre 2015-ben figyelt fel egy amerikai ökológus az egyik párizsi állatkertben. Meredith Root-Bernstein a családjával nézegette az állatokat, amikor feltűnt neki, hogy az egyik cebu szigeti disznó (Sus cebifrons) egy darab fát vett a fogai közé, és azzal kezdett ásni.

Számos állatfajról – így a csimpánzokról, a varjakról vagy a delfinekről – közismert, hogy egyedeik eszközöket használnak, ilyesmit azonban sertéseknél korábban sosem figyeltek meg. Pedig ezeket az állatokat is kifejezetten intelligensnek tartják.

Az első megfigyelés után Root-Bernsteinnek és kollégáinak 2016-ban négy, a következő évben pedig hét alkalommal sikerült felvételeket készíteniük arról, hogy az állatkert cebu szigeti disznói és kicsinyeik fadarabokkal túrták a földet.

A kutatók kipróbálták, mi történik, ha olyan eszközöket adnak az állatoknak, amelyekkel könnyebb ásni, de azokat csupán két alkalommal használták.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a disznók – és ez különösen igaz volt a felnőtt nőstényre – a vemhesség vége felé használták leginkább az eszközöket az ásáshoz: azokkal készítettek fészket maguknak a földbe. A kutatók azt feltételezik, hogy az anyaállat tanulta meg először, hogyan kell eszközzel ásni, a tudását pedig továbbadta az utódainak.

A viselkedést egyelőre csak kevés, fogságban élő disznónál figyelték meg, a National Geographic szerint azonban így is jelentős felfedezés.