Szembe merünk-e nézni a nagyüzemi állattartás valóságával?
Joaquin Phoenix az Oscar-gálán elmondott köszönőbeszédében vetette fel, hogy az embernek morális kötelessége a vegán életmód, hiszen mindannyian állatok vagyunk. A kérdés bonyolult, de ez nem riaszthat el a válaszok keresésétől. A HVG a legfrissebb számában Fodor Kingával, az Állatorvostudományi Egyetem docensével igyekezett közebb kerülni a Phoenix által felvetett probléma megértéséhez.
Az egyébként mérsékelten hús- és tejterméket fogyasztó szakember szerint létezik etikus állattartás, viszont mára az ember és állat viszonyából etikátlan kihasználás lett.
Olyan hibrid fajokat hoztak létre, amelyek az ember gondoskodása nélkül életképtelenek, szinte már csak gépek. Egy nagy tejtermelésű tehén napi 45-50 litert ad, miközben a nagymama jószága 8-10 literre volt képes. Ezek az állatok már nem mehetnek ki a szabadba, hiszen csak ipari körülmények között, ipari tápokat fogyasztva érik el ezt a teljesítményt. A legelőn el is pusztulnának. Három év alatt aztán tönkre is mennek. A húscsirkék esetében ugyanez a helyzet. Hiába mondják, hogy kapirgáljanak, hathetes koruk után életképtelenek, mivel a hatalmas mellizmukat nem bírja el a szervezetük. Ha nem vágják le másfél hónapra, akkor összetörik saját lábukat. Ha etikáról beszélünk, akkor számomra ez a probléma.
Fodor Kinga ugyanakkor nem híve a tiltásnak, például azért, mert azzal hirtelen családok sokaságának a megélhetését tennénk tönkre. „A keresletet kell mérsékelni, fogyasztóként kell etikus döntést hozni” – mondta. Arra a furcsa helyzetre, hogy egy szurikáta halálából többhetes országos botrány lett, az élve ledarált csibékkel senki sem foglalkozik, a szakembernek az a válasza, hogy a kényelmünket zavarná az ezzel való szembenézés: „Érthető. Mindenki enni akar, így inkább behunyja a szemét. A mondás úgy tartja, ha a vágóhidak fala üvegből lenne, az emberek többsége vegetáriánus étrenden élne.”
Arról, hogy vannak-e az állatoknak jogai, és mi értelme az ember felsőbbrendűségét hirdetni más állatok felett, a HVG legfrissebb számában olvashatnak.
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
