A konyhakertről: „Emlékszem, hogy a harmadik évben, azután, hogy elindult a konyhakert program, sétálok Tarnabodon a polgármesterrel. Egyszer odaszalad egy cigány asszony – tényleg szaladt. Három gyermekét egyedül nevelte. Azt mondja: „Gyuri bácsi, lesz mit enniük a gyerekeimnek, a pincében már van nyolc zsák krumpli, amit én termeltem.” Ha egyszer oda feljutok (Bálint gazda felmutat), és megkérdezik, csináltam-e valami jót ebben az életben, biztosan ezt a történetet fogom elmondani.”

A munkáról: Gyerekkorom óta leginkább ez a mondás fejezi ki a világszemléletemet: „Ne múljék el nap munka nélkül.” Még ma is, amikor este leteszem a fejemet a párnára, végiggondolom a napomat. Ritkán fordul elő, de rossz érzés, ha az derül ki, hogy aznap nem jutottam semmire. Meggyőződésem, hogy a munka életben tartja az embert.

A nőkről: „Édesanyám nagyon szép zsidó asszony volt. Apámtól a természet sze­re­tetét és a gazdálkodás fortélyait kap­tam, anyámtól pedig a humanista életszemléletemet. Anyám nem csak a csa­lád anyja volt, hanem egész falué. Akárki fordult hozzá, segített. Sze­ret­ték és bíztak Rózsi néniben az em­be­rek. A nőknek nagy szerepük volt az egyéniségem kialakulásában. Én kis­gyerek voltam, a nővéreim pedig már eladó lányok, és ők aztán minden go­noszságra megtanítottak. Volt egy pót­anyám is, Mariska néni, a házvezetőnk, aki 35 évet töltött a családunknál. Még a háború után is visszajött hozzám, akkor, amikor a szüleim már nem éltek.”

A gazdaságról: Amikor frissnyugdíjasként az Ablak című műsor stúdiójában bemutatkoztam, és elmondtam, milyen tanácsokat próbálok majd adni, az egyik fiatal kolléganő fölkiáltott: „Maga lesz a Bálint gazda!” Még a KB agitprop osztályának rettegett vezetőjével, Lakatos Ernővel is jóváhagyatták, mert a Szabad Európa Rádióban szintén ezen a néven adott kertészeti tanácsokat az 1975-ben elhunyt Czupy Bálint, aki nagy ellenzője volt a szocialista mezőgazdaságnak. Én megtiszteltetésnek vettem ezt a címet, mert a falumban régen és a világon mindenhol a tapasztalt, megbecsült embereket szokták gazdának hívni. 

Túry Gergely

A múltról és a háborúról: „Tudja, olyan okosan van az embernek az agyműködése megszervezve, hogy a jó dolgokat megtartja, és talán kicsit ki is színezi, a rossz dolgok meg elhomályosulnak az ember előtt. Talán azért, hogy a jó dolgok befogadására helyet adjon az agyában. Mindenesetre ezért hálásnak kell lennünk a természetnek, hogy ilyen szelekcióra ad alkalmat. Én is így vagyok vele: a háborúból nem annyira az éhezés, a szomjazás, a ruházat nélkülözésére emlékszem vissza, mint inkább azokra az emberekre, akik jót tettek velem.”

Az elvekről: „Elvem például, otthonról hoztam, ma is tartom, hogy kenyeret nem dobok ki, s ha leesik az asztalról, fölveszem, megcsókolom, elfogyasztom. Az is elvem, hogy segíteni, tanítani kell az embereket, különösen a rászorulókat.”

Az SZDSZ sikertelenségéről és a vidékről: „Figyelmen kívül hagyták a vidéket, ahol azonban még mindig a lakosságnak több mint a fele él. Kistelepüléseken, falvakban, tanyákon. Ezt nem szabadna elfelejteni, és nem is lehet elfelejteni, mert ennek az országnak, amelynek nincsen tengere, nincsen sízésre csábító magas hegye, nincsen bányája, nincs olaja, nincsenek természeti kincsei, de van termőföldje, ami a legnagyobb érték Európában.”

A díszpolgárságról: „Igen, volt egy ilyen cirkusz, hogy díszpolgárnak akartak választani a XVI. kerületben. Felállt a képviselő-testület ülésén egy nő, és azt mondta, hogy ő soha nem szavaz meg díszpolgárnak valakit, aki egy baloldali pártnak volt képviselője. Leszavazták ezt a dolgot, amit a sajtó aztán nagyon felkapott, és körülbelül ötven település akart díszpolgárrá választani. De csak kilencet fogadtam el.”

A szabadságról: „Szabadság nélkül nem lehet élni, mert az ember a szabadságra termett. Az embernek szüksége van a szabadságra, hogy azt tegye, amire képessége, adottsága van, amire a helyzete lehetőséget teremt. Egyenlőség nélkül nincs társadalmi fejlődés, mert ott, ahol nem becsülik meg a másik embert csak azért, mert más színű a bőre vagy más vallást követ, az rossz hatással van a civilizáció fejlődésére. Egy embercsoport nem lehet rossz: csak az egyes emberek lehetnek rosszak. A testvériség pedig azért kell, hogy szolidárisak tudjunk lenni egymással, hogy el tudjuk viselni mások felfogását. A szolidaritás rendkívül fontos emberi tulajdonság.”