Egyébként miről is beszélhetnék? Hát arról, hogy a politika meg a közélet ma elég rémes. Vagy arról, hogy a propaganda, miközben infantilis, néha már goebbelsi magasságokban szárnyal. Hogy a morál hiánycikk, anyanyelvi szinten megy a hazudozás, és a gazdasági helyzet rémisztő”

– többek között ezt mondta az idén 90 éves Szinetár Miklós székfoglaló beszédében a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián. A Fővárosi Operettszínház egykori igazgatójának, a Magyar Állami Operaház egykori főigazgatójának, a Színház- és Filmművészeti Főiskola professor emeritusának, a Magyar Televízió egykori elnökhelyettesének beszédéből az Index közölt szemelvényeket.

Szinetár úgy fogalmazott: „Pályám és életem alapszínhelye a Színház- és Filmművészeti Főiskola. Ötvenegy évet tanítottam megszakítás nélkül”, és bár az Operaház egy külön műsort szentelt a 90. születésnapjának az Erkel Színházban, sőt „személyes hangú levélben üdvözölt még a miniszterelnök is”, az SZFE és a másik színészképző intézmény, a kaposvári egyetem nem foglalkozott az eseménnyel. „Ezzel szemben, a ma létező két főiskola, illetve egyetem egyike se látta fontosnak, hogy mondjon két jó szót. Bele kell nyugodni. Ott is elmúlnak a dolgok” – mondta.

Szinetár szóba hozta beszédében Erdélyt is: „Wass Albert mint erdélyi idol kultusza számomra azért is irritáló, mert Erdélyből én sokkal jelentősebb írót, színesebb, és nem utolsó sorban makulátlanabb személyiséget is ismerek, gróf Bánffy Miklóst. Róla korántse látok annyi utcát elnevezve. Pedig az ő érdemei valóban hallhatatlanok” – vélte az egykori igazgató.

Még több Kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: