Ukrán-magyar viszony: „Amíg nincs tapasztalatunk, bármit elhiszünk, amit mondanak nekünk”

„Teljesen eszement ötletnek tűnt idős néniket életükben először elragadni a falujukból, de bőven megérte: kiderült, hogy ezer szálon tudunk kapcsolódni egy olyan kulturális forráshoz, amiről elsőre azt gondolnánk, az égvilágon semmi közünk hozzá” – mondta a 2013-ban kezdett kelet-ukrajnai kutatásáról, és az énekesek magyarországi fellépéseiről Both Miklós a HVG-nek. A zenész, néprajzkutató legutóbb 2020-ban járt Ukrajnában, de azóta hátborzongató történeteket hallott az ismerősöktől a pincékbe menekülésekről, az elaknásításról, az elpusztított állatokról. „Az ukrán falunak magára hagyott, idős asszony arca van” – mondta.

Both Miklós kelet-ukrajnai kutatását, a Polyphony Projektet tavaly Európai Polgár díjjal ismerték el. Arra a kérdésre, hogy segíthet-e vajon a kevéssé felhőtlen magyar-ukrán viszonyon egy ilyen kulturális gigavállalkozás, Both azt mondta, meggyőződése, hogy igen: „Történeti okokból adódóan a két nép alig ismeri egymást. Érdemi ismeretek híján elnagyolt címszavakban, felszínesen gondolkodunk egymásról. Amíg nincs tapasztalatunk, tudásunk, bármit elhiszünk, amit mondanak nekünk.”

„Ez a mi frontunk, éneklünk a katonáknak"

Nyugat-Ukrajna legkeletibb részéről, Rokitne faluból érkeztek énekesek az idei Ördögkatlan fesztiválra, Both Miklós udvarába. A belarusz határhoz közel eső település megúszta eddig az orosz pusztítást, de ez nem jelenti azt, hogy ne szólna minden Rokitnében is Putyin inváziójának a túléléséről. A fesztiválon fellépő három énekes, Dychok Lesja, Panaszjuk Ganna és Vaszjkovec Vira meséltek nekünk arról, hogyan lehet kibírni egy háborút.

A HVG-nek adott interjúból kiderül az is, hogy lehet ma autentikus dalkincset találni Magyarországon, és az is, hogy milyen szerepet vállalt a Demeter Szilárd által összehívott Petőfi Zenei Tanácsban. A teljes beszélgetés a HVG e heti számában, illetve a hvg360-on olvasható.

HVG