Rétvári Bencének, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkárának a Magyar Nemzetnek adott interjúban sikerült a bravúr, amire mindenki nyugodtan mérget vehetett, hogy előbb-utóbb összehozza egy kormánypárti politikus: összehozta a több évtizede külföldön dolgozó, magyar tudósok Nobel-díjait a mai magyar oktatási rendszerrel.

Az interjúban – amelyben elsősorban arról beszélt, nem is sok, csak 1205 tanár hagyja el a pedagógusi pályát idén – a kormánylap riportere a következő kérdést tette fel: „A napokban két magyar tudós is Nobel-díjat kapott, Karikó Katalin kutatóbiológus és Krausz Ferenc fizikus. Sokan őszintén örültek a két tudós sikerének, egyesek viszont azt hozták fel, hogy hiába magyarok a díjazottak, sikereiket mégis csak külföldön végzett kutatásaikkal érték el.”

Rétvári a következőt felelte: „Óriási siker, hogy az elmúlt napokban két magyar tudós is Nobel-díjat kapott. Fantasztikus eredmény, igazán büszkék lehetünk rájuk. Ez elsősorban az ő személyes sikerük, a kimagasló tehetségük és szorgalmuk elismerése. Nyilván el sem tudjuk képzelni, hogy mennyi munka, lemondás, áldozat és tudás van az elért eredményeik mögött, de

azt azért ne felejtsük el, hogy mind a ketten a magyar oktatási rendszerben tanulták meg az alapokat.

Éppen ezért nekünk, magyaroknak is önbizalmat adhat, hogy mi is képesek vagyunk a legkiválóbb teljesítményre ma is. De ehhez az kell, hogy megbecsüljük magunkat, és ne lebecsüljük.”

A disznóvágástól a Nobel-díjig: Karikó Katalin friss önéletrajzi könyve sok kérdésre választ ad

A tudomány története tele van olyan esetekkel, ahol nagyon okos emberek kinevetik a jó ötleteket - írja Karikó Katalin az önéletrajzi könyvében, amely néhány nappal a Nobel-bejelentés után jelent meg magyarul is, és átértékeli mindazt, amit a kinevetésről gondolunk. Elolvastuk az Áttörések című memoárját, amely most már nemcsak egy kisújszállási lány, hanem egy Nobel-díj története is.