A disznóvágástól a Nobel-díjig: Karikó Katalin friss önéletrajzi könyve sok kérdésre választ ad
A tudomány története tele van olyan esetekkel, ahol nagyon okos emberek kinevetik a jó ötleteket – írja Karikó Katalin az önéletrajzi könyvében, amely néhány nappal a Nobel-bejelentés után jelent meg magyarul is, és átértékeli mindazt, amit a kinevetésről gondolunk. Elolvastuk az Áttörések című memoárját, amely most már nemcsak egy kisújszállási lány, hanem egy Nobel-díj története is.
- Biztonságos egyszerre felvenni az influenza és a koronavírus elleni védőoltást?
- Nem várt felfedezést tettek magyar tudósok, amikor a Covid eredetét kutatták
- Áttörést érhettek el magyar kutatók: a daganatok ellen már használják, most újabb fegyver jöhet a súlyos Covid elleni harcban
A Nobel-díjas kutató leül egy kávé mellé, és mesélni kezd – ez a hangulat lengi be Karikó Katalin önéletrajzi könyvét, amelyben emlékek, tanulságok, tudományos eszmefuttatások és nagyon személyes érzések állnak össze egy lazán hömpölygő, történelmi korokat és kontinenseket átívelő sztorivá. És micsoda sztori ez! Karikó Katalinnak ugyanis nemcsak a tudományos eredményei, hanem az élete is rendkívüli, a könyvét olvasva akár az is lehet az érzésünk, hogy a Nobel után hamarosan egy Oscar-díj is kilátásban lehet, annyira mozivászonért kiált ez a történet.
Egy rendkívüli nő rendkívüli életének és rendkívüli pályájának a története, de – mivel mégis csak egy tudós írta – ismeretterjesztő irodalom is a legvonzóbb formában, amely annyira felcsigázza az olvasót a tudomány nagy kérdéseit illetően, hogy a továbbiakban nem tud nem nyitott szemmel, kíváncsian járni a világban.
A kötet címe – Áttörések – telitalálat, nemcsak azért, mert kiérezni belőle a sikerek mögötti erőfeszítéseket, az eredmények mögötti akadályokat, hanem azért is, mert Karikó Katalin üvegplafonból is annyit tört át, hogy azt még a Karmelitában és a Sándor-palotában is kénytelenek voltak meghallani, az idei Nobel-díj körüli tapsviharban pedig azt is kénytelenek lesznek meghallgatni, amit Karikó az oda vezető útról mond. Mondjuk úgy, hogy tele van tanulságokkal.
Az Áttörések, ahogyan az Karikó több megszólalásából is ismerős lehet már, egy ódával indul a tanárokhoz.
A tanárok munkája tette lehetővé, hogy a háború utáni kommunista Magyarország egyik alföldi kisvárosában két munkás gyermeke jobban megértse a világot, hogy aztán a maga módján hozzájáruljon ahhoz, hogy a világ megváltozzon.
Fülsüketítően hangosan visszhangzik egy ilyen mondat a státusztörvény országában, egyúttal szédítővé teszi azt a szakadékot is, amelybe az oktatás jelenlegi helyzete miatt kénytelenek vagyunk belenézni.
Karikó Katalin életrajza gyönyörűen fejti fel azokat a háttérben futó epizódokat, mutat rá azokra a pillanatokra és emberi gesztusokra, sőt az intézményi keretekre is, amelyek megalapozták a kutatói kíváncsiságát, majd lehetővé tették, hogy ez a kíváncsiság egy tudományos karrierben teljesedjen ki.
Hogy mennyire magyar gyökerű ez a történet, azt jól jelzi, hogy nagy tudományos áttörések eredőjénél egy disznóvágást találunk: egy családi körben sokszor felidézett jelenetet, amelyben a hentesként dolgozó apa végzi a munkáját, a bárdja alatt feltáruló élettelen állat látványát („az állat belsejének egész komplex topográfiáját”) pedig a kis Kati tágra nyílt szemmel fogadta be, csodaként élte meg azt a rengeteg titkot, amely egy disznóban rejlik.
A kislány kíváncsiságát a szülői biztatás támogatta és a tanári munka egyengette. És ehhez sokszor már az is elég, hogy az a bizonyos Tóth tanár úr, a gimnázium biológia tanára is kíváncsi legyen a diákjára, és újra meg újra megkérdezze:
Mit gondolsz, Karikókati?
A kisújszállási gyerekkor – bár szegénységgel és megpróbáltatásokkal nehezített, hiszen nem sokkal vagyunk a háború után és a Rákosi-korszak farvizén – lehetővé tette, hogy közvetlenül megtapasztalja az élet körforgását, hogy mindennek van helye és szerepe a természetben. A felnőtt élete gyerekkori emlékszilánkokban tükröződik vissza, és ahogy ezeket felidézi, összefonódnak a történetek, felsejlenek az ok-okozati összefüggések, minden apróságnak lesz valami jelentősége a későbbiekben, és ez kikacsintásokban meg is jelenik a könyvben. „Azt hiszem, ez életem első oltási akciója” – írja a Kisújszálláson lebonyolított csirkeoltásról. „A helybeli szappanfőző asszony volt az első biokémikus, akivel találkoztam” – jegyzi meg gyerekkora egy másik meghatározó szereplőjéről.
A későbbi makacs kutatói szenvedélyének is itt találjuk a gyökereit, amikor játszópajtásaival nem tudták megmondani, hol végződik a munka és hol kezdődik a játék.
Tényleg munka ez? Vagy maga az élet? Azt hiszem, a kutatásra felkészítő összes korai lecke közül az egyik legfontosabb: a munka és a szórakozás áttűnhet egymásba, eggyé válhatnak, megkülönböztetésük gondolata egyszer csak értelmét veszti.
Ez az életrajz azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy Karikó Katalin sikere magyar tudósok munkájának a szövedékéből nőtt ki. Az egyik legkedvesebb anekdota a könyvben az, amikor kisdiákként a biológiai szakkörben levelet írtak (most már ki lehet jelenteni, hogy Nobel-díjas kollégájának) Szent-Györgyi Albertnek, de mivel nem tudták a címét, csak ennyit írtak a borítékra: Albert Szent-Györgyi, USA. Hónapokkal később megérkezett a válasz a tudós egyik könyvével együtt, amelybe ezt írta: „A tudomány lelkes kisújszállási művelőinek”.
Ugyanígy meghatározó szerep jutott Karikó tudományos ráébredéseiben Selye Jánosnak, akinek a munkásságából megtanulta, hogy a legfontosabb kérdéseket kívülállók teszik fel. Karikó Katalinban pedig egyre inkább érlelődött a felismerés, hogy az ő útja az, hogy kérdéseket tegyen fel az univerzumnak.
És nem mellesleg – a képzeletbeli és „kicsit magyar” – Columbo nyomozóban is megtalálta a lelki társát, és a tudományos kutatásainak az egyik mantrája lett Peter Falk felejthetetlen sorozatbeli refréne:
Csak még egy dolgot!
Az Áttörésekben sok a vívódás, a küzdés és a mérlegelés. A szerző próbál napirendre térni afelett, hogy a kommunista Magyarország egyrészt esélyt adott neki, az oktatással és az egészségüggyel komolyan vették a gyerekekbe való befektetés fontosságát. Az iskolában a neve mellett ott szerepelt az F betű, ami azt jelentette, hogy fizikai munkás szülők gyermeke, és ezzel a háttérrel a pedagógusok egy kicsit több figyelmet fordítottak rá, mert, mint írja, párt ki akart emelni embereket a munkásosztályból, olyan lehetőségeket akart biztosítani számukra, amelyekhez korábban általában könnyebben jutottak az elit gyermekei.
Később, amikor megszületett a lánya, a jó minőségű és megfizethető bölcsődei és óvodai ellátás tette lehetővé, hogy anyaként is sikeres kutató legyen. És a kollégái nem is hagyták, hogy a kísérletei félbemaradjanak, ahogy az egyikük meglehetősen nyersen a szemébe vágta: „Vár a munka a laborban, és te itt vagy és szoptatsz”.
De ugyancsak a hazája volt az, amelyik 1978-ban rá küldte a belügyeseket, hogy segítsen nekik, mert akkor ők is „segítenek” neki.
És persze Magyarország lehetetlenítette el azt is, hogy itt maradjon.
A könyv átélhetően hozza vissza a kivándorlás döntésének a dilemmáját, majd az amerikai beilleszkedés nehézségeit, az ottani kutatói munka megpróbáltatásait, és ha nem jutnánk el 2020-ig, akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy itt van ez a kutató, aki éjt nappallá téve dolgozott, hitt magában és az eredményeiben, de a pályája mégis kudarcok egész sora volt. Ahogy a karrierje sémáiról írja: „A kudarcok sorát néha rendkívüli törések pillanati szakították meg. Az áttörések többnyire szinte teljesen láthatatlanok maradtak. A kudarcok viszont? Azok teljes valójukban láthatók voltak.” Egy adott ponton még azt is kimondja: „Lehet, hogy nekem az van megírva a sorsomban, hogy a kutatásaim és az eredményeim visszhang nélkül maradjanak.” Nehéz persze nem mosolyogni ezen így néhány nappal a Nobel-bejelentés után.
Karikó Katalin könyve nemcsak, ahogy az elején említettük, a tanárok előtti tisztelgés, hanem óda a tudományhoz és a tudósokhoz is, nem elhallgatva, hogy a munkájuk PR-ja nem feltétlenül van összhangban azzal, amit hozzátesznek az emberiség fejlődéséhez. „A világ nagyon összetett, több van benne, mint amit egyetlen ember valaha is képes lesz megérteni. És mindig lenyűgöző azt látni, hogyan reagálnak az emberek, amikor a komplexitás meghaladja a megértésüket. Van, aki dühös lesz. Ilyenkor magát az összetettséget is úgy kezelik, mint valami aljas összeesküvést” – írja, utalva a járványos évek zűrzavarára is. 13 évesen, 1968-ban látta, hogy az akkor influenzajárvány idején korlátozták az emberek mozgását, súroltak, fertőtlenítettek, de senki sem panaszkodott a kormányzat túlkapásai miatt. „Ez vírus volt; nem volt ideológiája, nem volt politikai programja. Ha nem vigyázunk, elterjed. Ha elterjed, mindannyian szenvedni fogunk. Ezek voltak a tények. Így működnek a vírusok.”
A könyv utolsó harmadában finoman fonódik össze a karrier és az anyaság, a tudós és a gyerek sorsa, anya és lánya szinte egymásból meríti az erőt a nagy áttöréshez: Karikó Katalin az mRNS-vakcinához, a lánya, Francia Zsuzsanna (Susan Francia) pedig az evezés olimpiai bajnoki címéhez. Ma már azt is tudjuk, hogy mindkettejüknek összejött, egy Nobel-díjas és egy kétszeres olimpiai bajnok áll előttünk, de ez semmit sem vesz el az oda vezető út izgalmából: az evezés és a tudomány az erőfeszítések, a kitartás, a kudarcokból való felállás, a fel nem adás erős metaforája lesz.
Karikó Katalin életrajzát angolból fordította magyarra a Helikon Kiadó, amely a kemény munkával megalapozott szerencsének köszönhetően azon a héten jelentethette meg az Áttöréseket, amikor kiderült: ez immár egy Nobel-díjas tudós memoárja. Ahhoz persze már nemcsak szerencse kellett volna, hogy ez a könyv eleve magyarul szülessen meg, ahhoz nemcsak Karikó Katalinnak kellett volna ragaszkodnia az álmaihoz, hanem egy országnak is akarnia kellett volna, hogy Karikó Katalin itt maradjon Magyarországon, és ne Philadelphiában fogadja a Nobel-bizottság telefonhívását.
Karikó Katalin története azoknak is a története, akik kitartóan próbálták akadályozni a munkájában, keresztbe tenni neki, megfosztani őt a lehetőségektől – sokukat meg is nevezi a könyvében –, már csak ezért is jó, hogy nemcsak a Nobel-díj fanfárját halljuk, hanem látjuk az oda vezető utat is. Az már más kérdés, hogy tanulunk-e is belőle.
Egy zseni, három videó - az immár Nobel-díjas Karikó Katalin előadásai kutatásokról, kudarcokról, motivációkról
Az elmúlt időben több beszédet is tartott Karikó Katalin a Magyar Tudományos Akadémián - ezekben számos érdekes és fontos részletre tért ki a kutatásokról és a tudományról, több esetben személyes példáján keresztül. Most ön is megtekintheti ezeket az előadásokat.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
