„Imádkoztam azért, hogy életben maradjak. Csak szerettem volna hazajutni, és megölelni az anyámat”

Amir Ben Natan a barátaival táncolt, amikor megszólaltak a szirénák. A zenét azonnal leállították, közölték velük, hogy Gáza felől lőttek ki rakétákat, a bulinak vége, hagyják el a helyszínt. Először nem igazán kezdtek el pánikolni, mert az ilyesmi hozzátartozik az élethez Izraelnek ezen a részén.

'I Felt Hunted': Israeli Rave Fan Describes Fleeing Massacre

"I couldn't dream in my worst nightmare something like this," says Amir Ben Natan, an attendee of the Supernova Sukkot rave where hundreds died in Hamas attack

Fél órával később ültek be az autójukba, de alig néhány perc múlva azt látták, hogy az emberek egymás után szállnak ki a kocsikból, és rohanni kezdenek. Követték őket, de mivel nem láttak és nem hallottak semmit, kérdezgetni kezdték a többieket, azt gondolva, hogy mindez csak a pánik jele.

Amikor valaki azt mondta, hogy a barátja autójára rálőttek, nem igazán értették. „Egyszerűen nem tudtuk elképzelni, hogy ennyi terrorista rohanta le Izraelt, és vesz körbe minket” – idézte fel a kezdeti értetlenkedést.

A pánik egyszer csak valóságos lett, és Ben Natan is futni kezdett. A barátait közben szem elől vesztette. Valaki figyelmeztette, hogy pont abba az irányba szalad, ahonnan a terroristák jönnek. Néhány percig minden erejét beleadta a futásba, de aztán a lábai feladták, elfogyott a levegője.

Visszatekintve szerencséje volt, hogy bár elszaladt a terület mellett, ahol aztán a Hamász fegyveresei lemészárolták az embereket, ott és akkor úgy döntött, hogy tovább menekül, mert azon a részen nem látott búvóhelyet.

Egy bokorban keresett menedéket, ahol néhány másik emberrel együtt csaknem egy órán át elbújt. Egy adott pillanatban megjelent egy izraeli rendőr, és felszólította őket, hogy menjenek onnan. Ahogy tovább indult, látott egy lányt a földön. Először azt hitte, a golyók elől feküdt a földre, de aztán rájött, hogy ő már valószínűleg halott volt.

Talált még egy nagyobb bokrot, ahol tíz másik emberrel együtt várt két-három órán át. Odakint ekkor már háború volt. „Szolgáltam a hadseregben, de soha nem hallottam, amit itt. Golyók, rakéták, gránátok. Teljes volt a káosz.”

A magyar DJ Weghának így sikerült elmenekülnie a mészárlásba torkolló izraeli fesztiválról

DJ Wegha személyében magyar fellépője is volt annak az izraeli zenei fesztiválnak, ahová a hétvégén betörtek a Hamász terroristái, és brutális vérengzést rendezve több mint 260 fiatalt mészároltak le.

Egyszer csak csend lett, és ő arab szót halott a közelben, talán húsz méterre lehettek. „Azt gondoltam, hogy meg fogok halni. Vagy talán elrabolnak. Elkezdtem mérlegelni, hogy vajon melyik jobb. Nem vagyok vallásos, de egyszer csak Istenhez kezdtem el imádkozni. Imádkoztam azért, hogy életben maradjak. Csak szerettem volna hazajutni, és megölelni az anyámat.”

Amir Ben Natannak ismét szerencséje volt, az iszlamista fegyveresek nem fedezték fel őket. Végül egy izraeli rendőr igazította útba őket, és csatlakozni tudtak a többi túlélőhöz. Bár elvitték őket a legközelebbi rendőrállomásra, ott sem érezte biztonságban magát, a szirénák még mindig szóltak, és bár az óvóhelyre kellett volna menniük, a rendőrök attól tartottak, hogy ott csapda várja őket. Végül valaki felajánlott neki egy fuvart.

A barátai, akikkel együtt fesztiválozott, szintén túlélték, de az egyiküket hátba lőtték. Azt mondta, egészen addig nem tudatosodott benne, hogy megsebesült, amíg biztonságba nem kerültek. Egy lányt a szemük előtt öltek meg.

Sokkoló rémálom volt: „Tudom, hogy Izraelben időnként vannak terrortámadások. De itt egy egész hadseregnyi támadó volt. Ezért tartott olyan sokáig, hogy megértsük. Nem tudtuk elképzelni, hogy több száz terrorista így lerohanja Izraelt. Úgy éreztem, mintha vadásznának rám. Megpróbáltak megölni. Nem csak engem, mindenkit a fesztiválon. Tehetetlenek voltunk. Fegyvertelen civilek voltunk, akik csak szórakozni akartak.”