Néhány napja újra a hírekbe került az elmúlt években nem sok vizet zavaró Körszálló. Kiderült ugyanis, hogy tulajdonost cserél: a Danubius Hotels Zrt. eladta a Market Asset Management Zrt.-nek. Utóbbi egy ingatlanfejlesztéssel, ingatlanvagyon-kezeléssel és ingatlanportfólió-gazdálkodással foglalkozó társaság, a Garancsi István-féle Market Építő Zrt. leányvállalata. A terveikről egyelőre nem árultak el sokat, leginkább csak annyit, hogy az épület teljes körű felújításra, műszaki modernizációra szorul, ami “hatalmas beruházást igényel”.

Pedig annak idején, 1967 szilveszteri átadásakor még modernnek számított.

Idényszállónak indult Florida néven, menet közben változott téli-nyári üzeműre és Budapestre.

Így kezdte az általa tervezett Körszálló jellemzését Szrogh György kétszeres Ybl-díjas építész 1968-ban, a Magyar Építőművészet hasábjain. A hotel 1967 szilveszteri átadásakor – és hivatalosan még ma is – a Budapest Szálló nevet viselte, a köznyelv azonban hamar ráragasztott egy olyat, ami egyértelműen utal az összetéveszthetetlen formájára.

Légifotó 1967-ből, előtérben a Szilágyi Erzsébet fasor, középen a Körszálló

Fortepan / Magyar Rendőr

A közel 50 éve megépült Körszálló a maga idejében igazi presztízsberuházás volt, a legfelkapottabbnak a ’60-as, ’70-es, talán még a ’80-as években számított. Habár ma már nem nagyon látszik rajta, de exkluzivitás és pezsgő éjszakai élet jellemezte: nemcsak turistacélpontként, hanem szórakozóhelyként is népszerű volt. A kor magyar hírességei közül jó páran – ki vendégként, ki fellépőként – megfordultak benne, így Koós János, Hofi Géza, Korda György, Szörényi Levente, Koncz Zsuzsa, Bródy János, Zorán, Makk Károly, Galambos Erzsi vagy Honthy Hanna. Nemzetközi celebritások is meg-megszálltak itt, nyilván jóval szerényebb számban, mások mellett Roger Moore vagy Willy Brandt.

A 64 méteres, 30 méter átmérőjű épület leglátványosabb része persze a tetőterasz és az ott kialakított bár volt, ahonnan fantasztikus panoráma nyílt a városra. A vonzerejét az is növelhette, hogy állítólag itt lehetett először Coca-Colát kapni, nem mellesleg ebben a hotelben rendszeresítették a fővárosban először a svédasztalos reggeliztetést. A nyilvánvaló menőség mellett egyfajta misztikumként az a jól hangzó városi legenda is elterjedt róla, hogy az épület forog a tengelye körül.

A Körszálló eszpresszója egy 1975-ös felvételen

Fortepan / Bauer Sándor

A Körszálló helyén a két világháború között a Florida Étterem és Kioszk működött, aminek, miután bombatalálatot kapott, megpecsételődött a sorsa.

A helykijelölést “készen” kaptam, de egyetértettem vele, és ma egyre inkább, elsősorban azért, mert, mint kiderült, a szálló vendégeinek és látogatóinak is sokat tud nyújtani Budapestből-Budából: annak eddig ismeretlen szépségű panorámáját. Ez ma már beigazolódott tény. Azt a sokat vitatott kérdést pedig, hogy a szálló Buda, a dombvidék harmóniájába “beletehénkedik”-e, vagy illik oda már most – s még inkább az elkerülhetetlenül kiterjedő kis házak, meg néhány magasabbra törő épület rendszerébe –, azt úgyis a jövő fogja eldönteni

– jelentette ki Szrogh, aki szerint az építési terület szűkössége miatt a lakórészt nem is lehetett másként elképzelni, mint toronyformában. A Középülettervező Vállalat építészével ellentétben ugyanis többen kritizálták, hogy rossz helyre került a szálloda, amit rossz nyelvek félig bevert szeghez hasonlítottak.

A kivilágított hotel 1970-ben

Fortepan / Bauer Sándor

A hotel szerkezetét vasbetonból, betonból és részben acélból alakították ki, a torony a negyedik emelettől felfelé csúszózsalus technikával, függőleges vasbeton falakkal épült. A 19 szintből összesen 14 volt lakószint, 280 azonos kiképzésű szobával – amelyek sora a belső körfolyosókról nyílt –, 560 férőhellyel. A homlokzatot eredetileg ötmillió, miskolci gyártású apró üvegcsempe burkolta.

Szrogh írásából az építészeti-műszaki jellemzőkön kívül az is kiderül, hogy számos vitás pont adódott a kivitelezés körül. Ugyanitt Nagy Elemér, a lap felelős szerkesztője (és a KÖZTI-nél Szrogh kollégája) megjegyezte:

szakmai körökben nem volt titok, hogy a szálló tervezése és megvalósítása „göröngyös úton haladt”.

Korabeli filmhíradórészlet 1966 októberéből, amikor még folyamatban volt az építkezés:

Szrogh fájlalta például, hogy a nagy igényekkel indult belsőépítészeti tervezés „csökkentett programja” miatt túl kevés egyedi bútor került be a hotelbe. „Az ezen a területen jelentkezett beruházói beavatkozás miatt alig lehet képet alkotni az eredetileg tervezett elképzelésről és hatásokról”, bosszankodott, majd tételesen felsorolta, hogy mi mindent kellett feláldozni a kivitelezés oltárán. Például négy lift helyett három lett csak, a burkolatokat kívül-belül olcsóbbra cserélték, elmaradt a tetőterasz szélvédő üvegezése, az ottani eszpresszó-bár formálásában, belső osztásában nem a tervezői koncepciót valósították meg, ahogy a lépcsőház enteriőrje vagy a pince-borozó esetében sem, a szélfogó kialakítása pedig szerinte egyenesen „szomorú” lett.

Kilátás a teraszról a budai Vár és a Városmajor felé 1970-ben

Fortepan / Fortepan

Nagy valamennyire magyarázatot adott arra, mi lehetett ennek az oka. „A tervezést igen megzavarta a költségek váratlan túllépése, majd az erre következő »lefaragások«, sőt túlfaragások. A vezető építésztervező félévi távolléte – éppen a részletek kimunkálása idején –, majd a tervezővállalattól való távozása sok olyan szempontot engedett érvényesülni, részletet átalakítani, melynek az épület végeredményben kárát látta, s főleg majd látja”, jósolta. (Szrogh távolléte egyébként egy féléves angliai tanulmányút miatt volt, a távozása pedig azzal függött össze, hogy a hatvanas évek közepe-vége felé átvette át az Iparművészeti Főiskola Építészeti Tanszékének vezetését, ettől kezdve főállásban tanított.)

Hiába volt nagy durranás a Körszálló, a fénykora mégsem tartott sokáig, olyannyira nem, hogy ma már a veszélyeztetett modern épületek listáján is szerepel a Magyar Építőművészek Szövetsége adatbázisában. A ’90-es években átesett egy nagyobb felújításon, amely alkalmat adott arra, hogy a tetőterét kilenc lakosztállyal építsék be.

Így nézett ki egy szoba 1975-ben

Fortepan / Bauer Sándor

Az üzemeltető Danubius Hotels 2020-ban, a koronavírus-járvány kitörésekor bezárta, majd a 15 hónapig tartó szünet után, 2021 szeptemberétől bérbe adta a Hotel & More Szállodák Zrt.-nek, ez azóta kollégiumként és nagyvállalati dolgozói szálláshelyként működtette. A szállodát a tulajdonosváltást követően a Hotel & More továbbra is üzemelteti, derült ki a múlt heti bejelentéskor. A Market Asset Management vezérigazgatója, Makra Sándor szavai alapján “magas hozzáadott értékű beruházást” terveznek, a részletek ugyanakkor még kidolgozás alatt vannak.