1924. július 4-én az USA-ba emigrált olasz szakács, Caesar Cardini éppen Tijuanában üzemeltetett éttermet (állítólag azért, mert az Egyesült Államokban épp szesztilalom volt, Mexikóban viszont le lehetett gurítani az ebéd mellé némi bort is). A függetlenség napját azonban ott is sokan szerették volna megünnepelni, például Cardini éttermében is.
Sok alapanyagból kifogytak a megnövekedett forgalom miatt, kénytelen volt hát kitalálni a séf valamit. Ezt pedig röviden úgy írhatnánk, le, hogy megnézte, mi maradt a raktárban, és abból összedobta a később világhírűvé vált ételt. Állítólag ráadásul mindezt a vendégek asztalánál tette.
A fogás nagyon gyorsan népszerűvé vált, hamarosan tömegek látogattak el Cardini étteremébe, többek között hollywoodi sztárok is, csak e fogás miatt.
Legalábbis ezt a történetet terjesztette Ceasar lánya, Rosa. Hogy mennyire igaz, azt nem tudni. Már csak azért sem, mert azóta jelentkeztek mások is, mint „feltalálók”. Többek közt magáénak tudja Cardini egyik társa, Paul Maggiora, Cardini testvére, Alex, sőt az egyik akkori kukta, Livio Santini szintén.
Akárhogy is, Tijuana városa, azon belül Cardini étterme és a cézársaláta neve mára összeforrt.
A mai napig is látogatható egyébként Caesar Cardini étterme, ahol ma is egy kis zsúrkocsin hozzák ki a friss hozzávalókat, hogy ott helyben állítsák össze a legendás ételt.
A cézársaláta római salátából és krutonból készül, citromlével (vagy lime levével), olívaolajjal, tojással, Worcestershire-szósszal, szardellával, fokhagymával, dijoni mustárral, parmezánsajttal és fekete borssal leöntve.
Boldog függetlenség napját és egyben boldog cézársalátanapot kívánunk mindenkinek!
