„Szinte gyerek voltam még, amikor a háború közepén megfogadtam, hogy ha élve kijutok abból a borzalomból, akkor engem semmivel nem lehet majd felidegesíteni. Úgy gondoltam, hogy bármikor meghalhatok, így ami a békében várt rám, az már nekem ajándék lett” – írja egy friss Facebook-bejegyzésében Vujity Tvrtko horvát-magyar újságíró, aki egykor haditudósítóként is dolgozott.
Mint írja, őt már soha senki nem tudja felhúzni semmivel. Az sem érdekli, ha nem indexelnek előtte, vagy ha valaki hangosan kiabál vele, ő sosem fog hasonlóképp válaszolni, inkább csendben elmegy. „Legyen boldog mindenki, aki nem látta a mindennapi szenvedést, a háború poklát. Abban a pokolban én meghaltam egyszer, meghaltam százszor, sírtam akkor eleget, húztam óvóhelyre halottat, temettem barátot. Minden egyes temetésen meghalt a lelkem. Majd amikor a határon szétvertek, meghaltam majdnem fizikailag is” – írja Tvrtko, aki szerint a gyűlölet és az erőszak a gyengék fegyvere.
Ő inkább az örömöt, a szépet, a boldogságot keresi mindenben. „A háborúban tanultam meg élni, s vele azt is, hogy mekkora is az élet igazi értéke. Pontosan tudom, hogy kincs az ivóvíz, ajándék az élet, öröm az ölelés. Elég erős vagyok ehhez az örömhöz” – teszi hozzá.
https://www.facebook.com/vujitytvrtko/posts/pfbid0JzzKQvjh1unyttFuRUjAh7H3wqbMG6PM99Styajkf6aXzX11x38vRyT1LUJMXqezl
