Szirtes Ági volt a vendége Kadarkai Endre Nőszintén című műsorának, beszélgetésüket a Blikk szemlézte.
Apámék hatan voltak testvérek, egy meghalt, az Árpád, és apám azt mondja, hogy vétkesnek érzi magát benne, mert a nagyanyám szólt neki: „Ádám, menjél, hozd a bábát, mert szülök”, és apám leállt focizni a többiekkel, nem a bábáért ment. Aztán egy kis idő után nagyanyám kijött a házból, és szentségelt: „Ádám, a szentségedet, hol a bába?” Egyedül megszülte a gyereket, az Árpádot, aki aztán később meghalt. Apám azt mondta, vádolta magát, hogy az ő bűne is benne van abban, hogy nem ment a bábáért
– idézi a lap a színésznőt, aki a saját gyerekkoráról és az édesanyjáról is mesélt.
Valahogy olyan “bádog” volt velem a mamám. Mindenki dicsérte, hogy a mamád egy tündér volt, édes volt, de velem “bádog” volt. Nem az anyám hiányzott, hanem az apám, és szegény anyámmal voltam együtt, aki nem tudta apámat pótolni, ezért én eleve utáltam őt. Vesztes helyzetben volt. Nehéz helyzetben volt velem, de mondok egy példát: elmentem gyerekként szomszédolni, és nagyon jól éreztem magam a szomszédban, majd egyszer csak megjelent anyám, és kérdezi: „Itt van Ágika?” – „Igen, itt van Ágika” – mondta a szomszéd. Majd szólt anyám: „Gyere, Ágika, megyünk haza.” Ahogy kifordultunk az ajtón, onnantól hazáig vert, mert annyira aggódott, hogy nem tudta, hol vagyok. De hát egy gyerek, aki el van borulva a játékban, nem érti, mi a baj. Ilyen volt ő
– folytatta a Katona József Színház művésze. Elmondása szerint felnőttként visszaadta mindazt, amit gyerekként az anyjától kapott:
Nagyon disznó voltam vele, bosszút álltam mindenért, nagyon disznó voltam. Tudtam, hogy ezt nem kéne, de nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Például nagyon fájlalta a lábát, már nagyon beteg volt, és valamelyik rokon vitte be a kórházba. Igaz, hogy főpróbahét volt, és a kisgyerek, Anna is ott volt velem, de mondtam, hogy én nem viszem be a kórházba, mert arra utazik, hogy én vigyem be. Ez nagyon gonosz volt. Ma már nagyon megbántam. Az anyai nagyszüleim, akikkel a nyarat töltöttem, ugyanilyen igaztalan szigorúsággal voltak, és azért az megnyomorított egy kicsit.
